Fel lehet igazán készülni egy gyerek érkezésére?

Nekem anyukám pont azt mondta, hogy a húszas éveiben sokkal jobban bírta a babázást/kisgyerekezést, mint a harmincasban (24, 27, 34 és 36 évesen szült). Pedig az utolsó két gyerek születésekor már ott laktak a szomszédban a nagyszülők és nagyapám sokat volt velünk. De az éjszakázás huszonévesen sokkal kevésbé viselte meg a szüleimet. A másik, amit az egyik barátunk mondott, hogy huszonévesen még nem kényelmesedett bele az életbe, nem szokta meg, hogy évi x utazás, ilyen-olyan program, gondol egyet és megy, ilyenek.

De annak is igaza van, aki szerint fiatalon még valószínűbb, hogy gyerekvállalás előtt csak a cukormázas részét látja valaki. És élettapasztalatból is kevesebb van. Más történet, hogy hatalmas gyerekezős tapasztalattal is mutathat újat egy baba, ami egy fekete öves gyerektudort is próbára tesz. Édesanyámnak például volt baja a 4 gyerekkel, de rendesen, az unokák sem egyszerűek, de egyikünk sem volt "hasfájós". Az én gyerekeimnél ugyanúgy túrta a könyveket és a netet, mint én, mert arra egyikünk sem volt tudásban és lelkileg felkészülve, hogy egy baba hónapokig képes naponta órákig torka szakadtából sírni úgy, hogy nem lehet megnyugtatni. Az elsőnél kitapasztaltuk a dolgot, de ami nála egy kicsit működött, az a második babánál nem. Ő rátett még pár lapáttal a nagytesóra (én meg a kikészülés szélén voltam).