Fel lehet igazán készülni egy gyerek érkezésére?

Pedig fel lehet(ne), igen. Mondjuk úgy, hogy nem megállapítom magamban előre, hogy ez nekem menni fog (pl. nem alvás), hanem készülök egy B tervvel (pl. barátnő, anyós, bébiszitter stb.), akire rá fogom tudni bízni, ha mégsem.

Az, hogy utánaolvasok, de azért mégis magamat tartom tapasztalat nélkül is a legkirályabbnak, aki majd simán megoldja, az nem felkészülés, az csak ostobaság, ami tényleg arcul csap, ha nincs szerencséd.

31# Oké. Fel lehet,nagynéném felkészült,két nagymama,fittek,közelbe rokonság,12 éve tartó boldog házasság majd ott maradt 3 hónapossal,a férjének ez mégse jött be. Gyt küld,gyerek nem kell,azóta se,már 15 éves a fia,nem látta azóta. Ekkor hazaköltözött egy időre mamámhoz,eközben az egyik mama elhunyt,a másik beteg lett,a nagy rokonság pedig eltűnt mikor segítség kellett volna mondván mégse érnek rá. Igen,talált nagy nehezen kis faluba bébiszittert,na de nem volt egyszerű,ráment a fizetése is rá egyébként. Erre hogy készülsz,minden adott volt és maradt magára...

De egyébként vegyük az én életem,mikor gond lett és kórházba kerültem és kellett gyerek felügyelet pár napra a nagy rokonság,mamák,mindenki elszelelt,hogy nekik sajnos dolgozni kell,nincs szabi. Aki szabin volt se vállalta pedig előtte a csillagos eget is leígérte,hogy szóljak bármikor. Maradt a fizetős segítség,tehát meg lett oldva. De el tudom képzelni,hogy valakinek kis városba nincs ilyen lehetősége és jöhet ilyen helyzet. Én mondjuk nem voltam meglepve,mert az emberek többségében nem lehet sajnos megbízni vagy számítani rá,de itt is a terhesség óta minimum a,b,c,d terv volt. Egyébként simán lehet az is,hogy nincs segítség családilag,de szeretnének gyereket. Ezekre készülhetsz,de az élet hozhat dolgokat azért meglepetésként.

Szerintem anyagi és érzelmi, illetve tudati szinten fel lehet és fel kell készülni reálisan, de alapvetően hogy milyen tényleges szituáció vár rád és te azt pszichés értelemben hogyan fogod tudni kezelni, arra egyáltalán nem.

Márcsak azért sem, mert nem minden gyerek egyforma és mi sem vagyunk azok. Van, aki tényleg született anya és minden kisujjból jön, nem esik nehezére a változás megélése, ami a gyerek(ekkel) jött, másnak ez nehezebb folyamat. Ezen felül a babák is elég széles skálán mozoghatnak egészen az "eszik-alsziktól" a fejlesztést igénylő, ne adj isten komoly betegséggel születő babáig. Én pl. azt sejtettem, hogy nem vagyok egy ősanya típus és lesznek nehéz megéléseim. De arra kevésbé tudtam felkészülni pszichésen, hogy mivel jár egy letehetetlen baba a kialvatlanságommal párosítva ez mit fog kihozni belőlem.

Én azt gondolom, hogy anyukák nagyon is tudnak kapcsolódni egymáshoz, csak sok esetben nem merünk a nehézségekről beszélni éppen az elítélő hozzáállás miatt, amit tapasztalsz. Szerintem a megoldás az, hogyha egyszer süket fülekre találsz, utána az adott egyénnek nem "panaszkodsz". Sajnos. Viszont fontos lenne, hogy találjon mindenki (akinek igénye van rá) olyan anyuka társaságot, aki ugyanazon megy keresztül és nyitott szellemmel tudják támogatni egymást.

"hogy mer igényes lenni a gyerekem kívü."

Ha az igénytelenség, hogy nem bolondultam meg azért, hogy visszakapjam a gyerek előtti életem és boldog merészeltem lenni a családommal. Nem reszkettem az "énidőért", mint egy alkoholista a piáért, mert tudtam, hogy az első időszak ilyen, ugyanakkor pikkpakk elszáll és azon veszed észre magad, hogy már annyi "énidőd" van hogy bele találsz fulladni...

Igen, akkor "igénytelen" vagyok, boldog igénytelen.