Elvált szülőként akkor most mi a helyes?

Undorító hozzáállás ez, igazi gyökér az a szülő, aki a gyereket használja fegyverként. Tök mindegy, hogy nő, vagy ffi.

Én nem állnék le ilyen barommal vitatkozni. Ha úgy látnám, hogy szándékosan akadályoz, akkor bíróságra mennék. Amikor pedig velem van a gyerek, akkor csak szeretgetném, hogy érezze, biztonságban van nálam. A másik félre sosem mondanék rosszat, az nagyon nem tesz jót a gyerekeknek. Persze a fentiekben említett agyhalott szülők imádják mocskolni a gyerek előtt a nem jelenlévőt.

Azt könyvelik el seggfejnek, aki nem tesz meg mindent. Hidd el, van fegyver, csak sokat buták vagy lusták élni vele.

Én simán perre vinném, és a gyereknek se hazudnék. Én szüleim közt is ment ez a hülye harc, pontosan láttuk öcsémmel, hogy valami van, csak nem tudtuk mi. Rohadt frusztráló, mert próbálod gyerekfejjel megmagyarázni, de nem tudod, csak felnőtt ésszel esett le sok minden, hogy ja, hogy ja...

Nem kell mocskolódni, de megmondhatod, hogy Pistikém, anyád/apád akadályozza a láthatást, de ehhez nincs joga, én szeretlek és küzdeni fogok érted. Ezért megyek a bíróságra. Amint sikerül törvényesen megegyeznünk, látni fogod, hogy igazat beszélek.

Mindegy, hogy mit hazudik a másik szülő, mert egy átlagos képességű gyereknek hamar összeáll a bullshit.

Én adott esetben felvenném a kesztyűt és mindig megtenném a szükséges fel-/bejelentéseket, amikor akadályozza a másik szülő a láthatást.

Hogy akkor ő minek tart engem, az érdekelne a legkevésbé.

A gyerekeket nyilván manipulálni próbálja, minden rossznak elhord, és heti 6 napon át mossa az agyukat, amit én heti 1 nap alatt nem tudok ellensúlyozni. Viszont ha a gyerekek felnőnek, akkor adott esetben láthatják, hogy én nem tojtam le őket, hanem akartam tartani velük a kapcsolatot. Akkor még van esélyem, hogy újra apjukként szeressenek. Ha nem teszek semmit, akkor viszont vádként mondhatják később a gyerekeim, hogy meg se kíséreltem, hogy tarthassák velem a kapcsolatot.

Sok más szituációban is ugyanez a gond váláskor, a szemetebb szülő sokszor azért "nyer", hogy a gyerek ne sérüljön.

A konkrét helyzetben, amit írtál, én harcolnék érte, hogy láthassam. A gyerekek okosak, sok mindent megértenek, igen, nem tesz jót nekik, de kényszerből megtanulják kezelni ezeket a helyzeteket.