Az ember lemondhat a gyermekéről, amennyiben az fogyatékos? Mi a módja, mit kell tenni??

Minden jogod meg van hozzá, gyámhivatal és a kórház is tud ebben segíteni. Törvényesen senki sem fog emiatt elítélni.

Off: Fel nem fogom, hogy idegen emberek milyen jogon ítélkeznek és pofáznak bele a másik ember életébe. Ti lehettek azok a rokonok, akiket utálnak a családtagok, mert mindent is jobban tudnak és a veleményüket le is nyomják a környezetük torkán.

“Lehetseges hogy a kisebbik gyermekemmel komoly gondol vannak/lesznek”

Nekem ez az egy mondatod nagyon szúrja a szemem kerdzeo. Most akkor mekkor a problema? Ha “csak” lehetséges

Azért leírhatnád,hogy mi történt,hátha kaphatnál pozitív visszajelzést,hogy lehet remény.

Nekem a tesóm(41 éves), mikor megszületett,hipotón volt, és kényszertartásban volt a feje.Anyámnak azt mondták, hogy agyvérzést is kapott(pedig nem),és hogy fogyatékos lesz.Elárulom, semmi baja sincs, egy 41 éves családos felnőtt nő.És anyámék több hónapig azt hitték,hogy sérült a gyerek.Pedig egészséges volt, csak tornáztatni kellett.És nem volt agyvérzése, ez egy téves diagnózis volt.

Én én sem vagyok az intézet/otthon ellen, mert van létjogosultsága,de én biztos nem tudnám otthagyni ,amíg mindent meg nem tettem érte.

Azta....Azért ez nem semmi. Azt hittem,komolyabb a baj. Mármint valami konkrét.

Én is válaszoltam arra a kérdésre. Írtam,hogy az újszülött osztályon Klebsiella ESBL-lel fertőződött a kislányom.

Neki sok baja van/volt. Hogy ez okozta-e,vagy nem,sosem derül ki. Ugye erre nincs kezelés,antibiotikum rezisztens baktérium. Nem is kapott semmit rá.

Nekem eszembe sem jutott volna emiatt,hogy pl a kórházban hagyjam,vagy ilyesmi.

De vannak mélypontok,hidd el. Már 14x voltam vele kórházban 1-1 hetet. És ez még nem a vége. Diagnózis semmi,fogalmuk sincs az orvosoknak,mi baja van. Ezért abba is hagytuk a kórházi kontrollokat,mikor 5 éves volt. Hatalmas stressz volt mindig a gyereknek, és a vége mindig az volt, hogy "nem tudjuk,mi ez".

Ő 3 hetes korától májbeteg volt 3 éves koráig. Emellett autista és rendkívül érzékeny a szervezete. Minden szerve érintett szinte. Teljesen máshogy működik, mint egy normál gyereké.

Pl csütörtök éjszaka majdnem a saját ágyában fulladt meg egy antibiotikumtól 8 évesen. Mert álmában hány.

De ez csak így leírva sok és durva.

Eloszlik az életben,az ember megszokja.

Mi mindenhová megyünk vele,kívülről alig látszik rajta valami. Étterem,fedett fürdő, kastélyok,múzeumok a kedvenc helyeink. Nem zárkózunk be. Ha esetleg ez lenne a félelmed,hogy sérült gyerekkel nem lehet menni. De lehet. Ha nem olyan súlyos természetesen.

Értem,hogy nem tudjátok,mi várható. Én 8 éve nem tudom pl,hogy önálló lesz-e. Mert ezt nekem SENKI nem tudja megmondani előre.

Egészséges gyerekkel is történhet bármi. Akkor őt is beadnád? Nem bántásból,komolyan kérdezem.

Volt olyan diákom (pedagógus vagyok), hogy 5 évesen este fájt a feje. Reggel féloldalra bénán ébredt. Agydaganat. Túlélte, de a fél oldala rossz a lánynak, sántít, és fogni sem tud biztosan.

Szóval ezt nem kötheted ki BIZTOSRA az életben,hogy neked EGÉSZSÉGES gyerek kell. Mert ilyen egyszerűen NINCS.

Ha ezt nem sikerült eddig elfogadnod,akkor ne haragudj meg,de nem kellett volna gyermeket vállalnod.

Kiírtad a hipotón csoportba is...

Véleményem, hogy borzasztóan előre szaladsz. Ha én az alapján, amit születése után 5 (!) hónapos korában jósoltak a lányomnak, eldobtam volna, ma szegényebb lennék egy teljesen ép értelmű, picit gyengébb, de nem mozgássérült, ügyes gyerekkel, aki teljes átlagos iskolába jár, és még csak nem is SNI-s.

Pedig pedig akkor azt mondta a professzor asszony, hogy "anyuka, készüljön fel, ez a gyerek se járni, se beszélni nem fog. Jobb lenne maguknak nélküle.". Rávágtam az ajtót és milyen jól tettem...