Egy autista, down-os, ADHD-s, vagy fogyatékos (stb.) gyereket hálás feladat és jó dolog nevelni?

Nem, nem az. Csak itt nem meri szinte senki leírni. Az egész élet rossz mellette.

Ha első gyerek, búcsút mondhatsz a másodiknak, ha többedik gyerek, akkor a beteg gyerek testvérei szívják meg, mert nem fog jutni idő rájuk.

Egy boldog pillanatot általában 8000 rossz dolog követ. Nem beszélve a folyamatos aggódásról a jelenét és a jövőjét illetően. Mert az egy dolog, hogy felnevelem úgy, hogy én is, a férjem is, a házasságunk is tönkremegy, de utána vajon mi lesz? Folyamatosan a "mi lesz"-eken gondolkodok. Vajon fog-e normális gyerekeknek való iskolába járni? Vajon fog tudni velük barátkozni? Vajon fog tudni lépést tartani a többiekkel? 8általános után hova fog menni? Mi lesz, ha nem veszik fel sehova? Mi lesz, hogyha úgy leépül, hogy menni nem fog tudni? Mi lesz, hogyha meghalunk? mi lesz, hogyha nem bírok el több terhet és megaláztatást? Melyik rokonomat, családtagomat traktáljam, hogy viselje gondját?

#3

Szinetár Dórának se tudták megmondani, hogy dowm-os gyereke lesz, mégis az lett.

5

Ha akarta volna megmondták volna... nem csináltatott erre vonatkozó szűrést.

Kérdező, ezek alternatívája mégis mi lehetne? Ledobni őket a tajgetoszrol?

Nyilván ezerszer nehezebb és feldolgozhatatlan, de mégis mire vagy kíváncsi? Senki sem választja ezt, gondolom tudod.

Az ADHD és az autizmus elé tág spektrum. Enyhe formáinál olyan mintha csak élénkeb vagy furcsább lenne kicsit a gyerek az átlagnál. Ilyenkor a szülők hozzáállása, temperamentuma sokat számít.

Pl elsportolók közt is van ADHDs

Súlyos esetek viszont borzasztó és hálátlan terhet jelenthetnek.

"ADHDban nem hiszek"

Pedig nem ártana. Nem csak a neveletlenségen múlik, motorosan nyugtalanok! Látod jár keze szeme lába 100x annyira, mint egy átlagos gyereknek, nem csak a neveletlenségen múlik! Az enyém egy jól nevelt gyerek, nem káromkodik(de ordít hirtelen) illetve látod, ha figyelsz rá, hogy rohadtul nem örülnek, mikor kiakadnak. Itt bőg a gyerek, hogy ő nem akar kiabálni, majd üvölt, mert eszébe jut, amiért dühös lett, majd rájön, hogy kiabált és megint sír miatta, és újra ismétlődik, pedig nem azért sír, mert büntetem, ugyanis én nem büntetem.. Egyszerűen utálja, hogy ilyen. De ha ebben nem is hiszel, látszik a szemén, kezén, lábán.. miközben eszik, mozog mindene, nagyon igyekszik betartani, rádnézni, de elkalandozik a tekintete, matat, jár a lába.. ha az élete múlna rajta sem lenne rá képes, ha félholtra vered, majd megint elvárod akkor se.

Szerintem is sok dolgot húznak rá az ADHDra, nekem is van ilyen ismerősöm, tőle én is kivagyok, de egyértelműen létezik. Leginkább akkor látszik, amikor megkapják az amúgy "pörgető" drogot(gyógyszer, ritalin) és csak lesel, hogy basszus, leállt a keze, leállt a lába és már 5 perce a szemedbe néz anélkül, hogy elkapná a tekintetét. Rohadt látványos. NAGYON látszik!

Amúgy nem, nem hálásabb, mint sima gyereket nevelni, de sokszor büszkébb vagy magadra, hogy meg tudod csinálni, mint egy sima gyereknél..