Létezik olyan szülő, aki autista vagy értelmi fogyatékos gyerekével is próbál "normális" életet élni?
Ok, fontos a fejlesztés, de hogy nem mindenáron, nem csak az tölti ki a napjaikat, nem csak a fogyatékosságról tudnak beszélni, átlagos gyerekekből álló közösségbe is viszik a sajátjukat, igyekeznek átlagos programokat szervezni neki.
A gyerekem még kicsi, Tsmt tornázunk vele, amíg lehetett kutya- és zeneterápiára jártunk (az inkább ilyen játékos, ismerkedős babakoncert volt) , most logopédust keresünk neki, de egyébként teljesen jól elvan hétköznapi helyzetekben is. Sok olyan dolgot csinálunk, amit mások már fejlesztésnek hívnak, nálunk meg természetes. Nála a legnagyobb baj, hogy nem beszél és nem eszik rendesen. Le van maradva a kortársaitól, de érdeklődő, barátkozó típus és azt vettem rajta észre, hogy közösségben sokkal jobban fejlődik, mert utánozza a többieket.
Most betalált a helyi alapítvány embere, hogy írassuk fogyatékos gyerekeknek létrehozott ovis csoportba, mert csak bántani fogják a rendes oviban (integrált ovi), és nehogy azt higyjem, hogy ezzel a hozzáállással segítem a gyerekem fejlődését,mert csak hátráltatom és nem fejlesztem eléggé. (KB milyen anya az ilyen hangnemben.)
Létezik olyan szülő, aki elfogadta, hogy más a gyereke, de nem akarja megbélyegezni, nem akarja beskatulyázni, hanem próbálja élni vele a rendes életet (már amennyire a helyzet engedi)? Nálatok bevált? Vagy hosszútávon tényleg romboló lehet ez a hozzáállás?
Nincs két egyforma szituáció és nincs két egyforma gyerek sem. Erre nem lehet így válaszolni. Van, aki alkalmas erre és van aki nem.
Az integráció szerintem egyébként egy bizonyos kor felett kifejezetten romboló. Nem jó ám a gyereknek folyton a legügyetlenebbnek lenni és a sor végén kullogni, míg egy neki való, szegregált intézményben lehetne kimagasló is és itt jön be a kérdés: mi húzza jobban, az önbizalom építése vagy a társak utánzásának fejlesztése? De ez egy szegmens, millió kérdés merül még fel. Pl. nincs-e túlingerelve egy normál közegben, nem zavarja-e össze, hogy nincsenek segédanyagok a napirendjéhez (pl. képes kommunikáció), stb. stb.
Gyerekfüggő, kit lehet integrálni. Ha úgy érzed, hogy érdemes lenne a normál ovi, akkor próbáljátok meg (ha engedik). Légy rugalmas, ha menet közben kiderül, hogy egy speciális intézmény mégis jobb lenne, lépj időben.
Attól, hogy a gyerekedet melyik oviba viszed reggelente, nem lesz kevésbé normális az életetek, sőt, lehet (valószínű), hogy a speciális ovi és suli több fejlesztést ad helyben, kevesebbet kell hordanod ide-oda.
Igen, sajnos tudom, hogy a normálistól mindig is messze leszünk, de úgy érzem, hogy ha az esélyt se adom meg neki, hogy átlagos gyerekek között mozogjon, akkor már eleve leírtam. Ha megadom az esélyt és nem jön be a sima ovi, akkor nyilván keresünk más megoldást, ha suliig nem tud felzárkózni, akkor egyértelműen speciális iskolába íratom, nem szenvedtetem csak azért, hogy én elmondhassam magamról, hogy a gyerekem átlagos.Szóval nem vagyok az a szülő, aki nem akarja meglátni a nyilvánvalót.
A gyerekorvos szerint pl nincs neki semmi baja, csak lassabban érik, a ped.szakszolgálaton 1 órás vizsgálatból azt állapították meg, hogy egy súlyosabb eset, míg az alapítványnál annyit mondtak, hogy kicsi még, nem biztos, hogy autizmus, de mindenesetre nagyon nyitott, ami pozitívum.
Mutogat, próbál beszélni, megért mindent, de nagyon lassan enged fel, és elég sok idő kell neki, amíg megbarátkozik valakivel, de ha már egyszer összehaverkodtak, onnantól nincs gond. Én inkább a csoportos foglalkozásoktól félek, hogy azokat mennyire tudja majd teljesíteni.
Ebből azt vonnám le, hogy akkor még nem biztos. Megpróbálnám a rendes ovit, csak olyan helyet keress, ahol nyitottak erre. Esetleg magánban kisebb csoportba tenni, ha belefér anyagilag. Ha nem megy, akkor mehet speciális intézménybe.
Ismerek autista lányt, akinek építész diplomája lett a BME-n. A viselkedése fura, de alapvetően csendes, félénk természet és nem zavart senkit sehol egy percig sem, de a bátyja teljesen integrálhatatlan volt.
Szerintem ovi előtt álló kicsi gyerekeket egy életre megbélyegezni nem szerencsés, hacsak nem annyira sérültek, hogy egyértelműen sosem fognak önálló életet élni. Még rengeteget fejlődhet, próbáld vinni közösségbe, ha ott fejlődik a legtöbbet. Tudom, tudom, vírus, de ki tudja meddig tart még ez, a korai fejlesztésből meg hónapok alatt ki lehet csúszni.
Én is azt kérdezném meg, hogy a Szakértői Bizottság mit javasolt? Ha szerintük integrálható, akkor megpróbálnám a normál ovit, ha azt mondják, hogy nem az, akkor viszont nincs is nagyon választásod.
Nekem adhd-s a fiam, de az óvónők váltig állították, hogy autista, hiába is vittem nekik bármilyen szakvéleményt. Ők nagyon ki akarták tenni, de nem sikerült nekik, és nagyon mondták, hogy ne vigyem integrált suliba, mert nem fogja bírni. De sajnos nem nagyon van választás, mert a speciálisban meg a nagyon elmaradott gyerekek vannak, egy normál iq-jú, de furcsa viselkedésű gyereknek nincs iskola. Most negyedikes a fiam, és integráltba járunk, és nem bántam meg. Most készülünk levetetni róla a kódot.
Mi vásárolni, kirándulni, koncertre, barátokhoz simán tudunk menni vele.
A barátaink nagyon pozitívan állnak hozzánk. Szeretik a gyerekemet, hívnak bennünket, foglalkoznak,játszanak vele, ha nekem valahova el kell szaladnom, akkor gond nélkül vigyáznak rá. Szóval nagyon, nagyon szerencsések vagyunk!
Anyósom az, aki piszkál bennünket vagy azért mert szerinte extrém módon érintett a gyerek és nem visszük elég fejlesztésre vagy azért mert nincs ennek a gyereknek semmi baja, csak meg kellene rendesen nevelni, mert túl sokat foglalkozunk vele és csak el van kényeztetve. Szóval eddig még csak tőle kaptunk hátrányos megkülönböztetést.
Sok autista vagy pszichikai beteg vagy viselkedés zavaros vagy enyhén értelmi fogyatékos. Lehet akár mind a három. Tapasztalatokból mondom szerintem se a normàl iskola nem jó se a kisegítő de mégis a 2rossz közül a normális ovi, iskola a jobb. 2 rossz közül. Nálunk, Nagyváradon normális s speciális óvodák, sulik vannak, nincs köztes megoldás.
A kisegítő iskola előnye: Nem közelednek veled, elfogadják hogy nem tudsz viselkedni meg nem vagy okos s kedvesek veled. A hátránya: Fogyatékosok vannak ott, mindegyik mondja anyaga hűjeségét, mindegyik nyárig hogy őrá figyeljenek s mivel nincs annyi felnőtt mint gyerek ezért várnod kell mert pont másik mondásait hallgatja meg a tanító. A másik dolog, ha valamiben jobb nálad az a másik akkor irigyled hogy miért tudja azt amit te nem holott fogyatékos. Miért tehetségesebb valamiben mint én ha ő is beteg. Ha van testvére, irigyled hogy annak lesz aki gondozza s neked nincs tesód.
Normális iskola: Hátrány: Közelednek veled a gyerekeket nem fogadják el a viselkedéséért mert a mentálisan egészségesek rossz emberek. Tudják mit csinálnak s mégis rosszak pedig nekik könnyebb elfogadni egy fogyatékost mint fordítva. Tanárok se védenek meg, ha mégis akkor kivételezett is vagy nemcsak dilis.
Előnye: Normális témákat beszélnek amiből tanulsz, látod a normális viselkedést meg nem csörög a náluk, nem hibáznak, tudnak írni, olvasni, számolni s nem dilis a hangjuk. Még nincs az az irigység bennem mert azokkal nem hasonlítom össze magam mint a betegekkel. Ha egy normálisnak van testvére, nem irigyled mert tudod hogy nem kell gondozni vagy ha többet tud mint te akkor tudod hogy azért mert egészséges. Szóval 2 rossz közül jobb a normál óvoda, iskola, munkahely. Csak olyan kéne ahol vantöbb osztály meg szekció s ha egyikben megunják át tudnak tenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!