Akinél valamilyen szinten sérült vagy fogyatékos gyermek van, nem szoktak kétes érzéseid lenni iránta? Őszintén

De igen! Nekem a testvérem középfokú értelmi fogyatékos. Szokott lenni sajnos.

Szerintem mindenkinek van, aki azt mondja nem, az hazudik. Mindenki normális életre vágyik. Ha azt látod, hogy mindent feladtál érte, és mégsem tud normális életet élni a gyerek, az nagyon elkeserítő tud lenni. Ha úgy látod, hogy az erőfeszítések kifizetődőek, mert el fog tudni menni dolgozni, tud majd családod alapítani, akkor persze más a helyzet. De egy halmozottan fogyatékos gyerek csak teher mindenkinek, és sajnos a mai magyar társadalomban semmi segítséget nem kapnak az ilyen családok.

Nem. Nekem azon személyek iránt vannak kétes érzéseim, akik döntéshozó helyzetük ellenére, a legnagyobb érzéketlenséget tanúsítják a beteg, fogyatékkal élők irányában és mindent el is követnek ezért!...

Minden tiszteletem az olyan szülőknek,akik egy életen át nevelnek halmozottan fogyatékos gyereket,de nem gondoltak bele annak idején,h ezzel,a csak rá irányuló figyelemmel az ép családtagoktól veszik el az időt?A másik:milyen élet az egy ilyen szerencsétlennek,aki se járni,se beszélni nem tud,legtöbbször szeretetet kimutatni sem,szóval szerintem ez felesleges önfeláldozás/mártírkodás az anya részéről-mert legtöbbször az apa elmenekül egy ilyen helyzetből-,ami sosem térül meg!Nem akarok szívtelennek tűnni,de ha az ilyen fogyatékos gyerek,és később felnőtt képes lenne ebből az életnek nem nevezhető állapotból kilépni,megtenné,de hát szegény arra nem képes,h ezt közölje,így csak szenved egy életen át,és nekik a halál tényleg megváltás-nem mellesleg a családnak is!És az anya abba sem gondol bele,ha ő meghal,mi lesz a fogyatékos gyerekével,aki soha nem lesz önálló életre?Nekem a legjobb barátnőm szült egy picit fogyatékos gyereket:22évesen kb13éves szinten van.Tud járni,beszélni,szeretetet kimutatni-túlságosan is,tapizza az anyját!-,de dolgozni nem tud,ergo anyja örökre eltarthatja,mert apja nem foglalkozik vele persze!A családja retteg tőle,mert nagydarab,de dühkitörései vannak!Én miatta mondtam le a gyerek vállalásról!:/

Én csak sajnálom őket hogy oda az egész életük a gyerek miatt. Mert akárhogy is nézzük, biztosan nem így képzelték a dolgot amikor úgy döntöttek, hogy gyereket vállaltak. És azt is bevallom, hogy néha eszembe jut, hogy de jó hogy nem vagyok a helyükben, bár ez inkább úgy általában ha gyerekes embert látok. Maga a gyerek iránt nincs semmilyen érzelmem, se negatív, se pozitív. Így született, ez van, ezért senkit sem szabad megítélni.

ha mondjuk hallas vagy latas serult akkor nincs de ha foleg ertelmi fogyatekos vagy nagyon gusztustalanul testi fogyatekos is azoktol irtozom. sose tudnek baratja lenni olyan csaladnak embernek aki ilyen gyereket nevel. fizikalisan is irtozom toluk.

Gondolkodni kell, nem felelőtlenül össze-vissza kfélni aztán 40 éves kor után (gyerekszüléshez) öregen szülni. Nagyon sok esetben a szülő is hibás azért, hogy a gyerek betegen jön a világra.