Akik valamilyen testi fogyatékossággal rendelkező gyereket nevelnek, milyen bánásmódot várnátok el a többi gyerektől?

A te hozzáállásod a normális. De gondolj bele,egy ilyen összejövetel mennyire lenne kínos, kellemetlen stb az anyukájának. Gondolom ezen már milliószor átment,és nem szeretne plusz egy sokadikat is. (Tapasztalatból beszélek. Az én lányom autista. Még csak 7 éves, de már kismilliószor kellett elmesélnem mindent különböző pedagógusoknak,szakembereknek. Az ember egy idő után a háta közepére kívánja ezeket az alkalmakat.)

És lehet,hogy a lány is van olyan talpraesett,hogy megoldja.

Valószínüleg a kislány mindent meg fog oldani,de azért mondjuk nem mindegy,hogy tavaly nyáron balesetben/betegségben veszítette el a karját,vagy így született.

Ha így született, akkor neki ez a normális.Ha amputált, akkor meg volt rehabilitáción, ott rengeteg mindent megtanítanak, csak idő mire beleszokik az új helyzetbe.

Nekem volt gimnáziumban egy osztálytársam, le volt bénulna és el volt sorvadva a egyik karja(szüléskor sérült meg,és mire észrevették menthetetlen volt)Semmibe nem kellett segíteni neki, bármit megcsinált 1 kézzel.Olyan volt mint bárki más.

Miért kéne pl a kezébe adogatni a ceruzát? Nem magatehetetlen, van akinek mindkét keze hiányzik és megtanultak a lábukkal/szájukkal írni, lábbal sminkelni (rengeteg ilyen videót találsz). A gyerekek is ráfognak hamar jönni, hogy nem kell körbeugrálni. Gondold el mennyire kellemetlen lenne annak a kislánynak ha mindent helyette akarnak csinálni... Van szája a kislánynak, ha valami nem megy majd szól, de így született, neki mindent egykézzel kellett megtanulnia, neki ez teljesen normális

Igaz nem teljesen ilyen, de nekem vak ismerősöm van (nem sértődik meg ha vaknak hívják, még mielőtt valaki nekem esik 😅). Így született, ő pl utálja ha sajnálják és mindenáron segíteni akarnak, ha kell ha nem. Nem tehetetlen, csak nem lát. Sőt, szerintem a legtöbbet ő poénkodik ezen, ha valamiben kell segíteni szól, de teljesen jól elboldogul.

Én ilyen gyerek voltam csak más betegséggel.

Saját tapasztalat alapján a legfontosabb, hogy ne csúfolják és ne közösítsék ki.

Továbbá nem kell mindenben segíteni. Egyszerűen vagy jelezni felé, hogy nyugodtan kérjen segítséget vagy időszakosan megkérdezni, hogy kell-e segítség, mert nem biztos, hogy magától fog kérni.

Nekem pl az órai jegyzet nagy segítség, de ez a betegségtől is függ, hogy mi megy neki nehezebben az iskolában.

A többi gyereknek semmi dolga a fogyatékos osztálytárssal. Viselkedjenek vele normálisan, mintha egy tök átlagos gyerek lenne.

Ha el tudja látni magát a gyerek, akkor a szülőknek, gyógytornásznak, orvosnak, segédeszközösnek van feladata a gyerekkel. Ha nem tudja magát ellátni a gyerek, akkor a pedagógiai asszisztens feladata segíteni a gyereknek.