Mit lehet tenni ha apuka durván bánik egészen kicsi babával?
Nagyon jó férj, mindenben támogat és segít. Ő szeretett volna babát, mindenben részt vesz a kicsi körül, szereti is, de sokszor durván bánik vele, mert elfogy a türelme a sírás miatt. Pl.:arcába fúj/kiabál erősen, gyors és erös mozdulatokat tesz vele, hirtelen felkapja idegesen stb.
Beszéltünk róla, őt magát is zavarja a dolog, de nem igazán tud róla "leszokni", bár már javult valamennyire a dolog. Szomorú vagyok emiatt, mert én bízok benne maximálisan, de a babát ilyenkor féltem és nagyon összezavar ezzel.
Nem akarom mentegetni, azért is írtam ki a kérdést mert nagyon nem oké amit csinált, de a baba életét nem érzem veszélyben, mert konkrétan a gyerekkel már nem csinál semmit fizikailag, tehát nem is rázza meg. (Megrázott gyerek szindrómától a kérdés kiírásakor tartottam, mert nem láttam még tőle ilyen viselkedést és fogalmam se volt hogy mire képes vagy nem képes, de olyan jellegű rázás sose volt, tehát előre hátra irányuló sosem, csak a nyakát támasztva ringatta, rugózott vele az ágy szélén ülve és ez váltott át gyors és erős mozgulatokba, mikor sokáig nem nyugodott meg a baba a kedves mozdulatokra.)
A csúnya beszédtől megintcsak nem lesz fizikai baja, de nyilván ha majd érti már árt ez is, mindig azonnal rászólok emiatt is, ez sem állandóan történik. Engem is bánt nagyon ez a dolog, mert így nem beszélünk egymással se, nemhogy egy pici babával.
A babát a kezemben tartom vagy kendőben hordom a nap nagy részében, fürdetést csináljuk közösen és az esti altatást csinálja még apa de végig itt vagyok mellette. Általában kedves, énekel neki, öleli, a pótlást ha kell néha ő is odaadja, pelenkázza ha kérem, játszik vele a napközbeni játékidő alatt, sokat nevet neki a baba, ezeket csak azért írom hogy lássátok a másik oldalt is.
Az autós hordozót nyugtatás céljából akarta hintáztatni mikor csak még jobban sírt elborult az agya és erősebben megrázta, ebbe se hal bele a baba szerencsére, de durva és nagyon- nagyon helytelen.
Azért nem érzem úgy hogy terrorban élnék, inkább elkeseredett vagyok, mert a babát ő akarta a legjobban, én nem annyira, de mostmár védem akármi van, de minden ilyen húzása a válás felé sodor minket, pedig a kapcsolatunk 10 éve harmonikus és boldog. Nem értem hogy fordult ki ennyire magából. Velem nagyon empatikus, nagyon ritkán veszekedtünk eddig is.
Anyukámnak elmondtam a félelmeim de úgy éreztem nem veszi komolyan, később átküldött egy cikket a megrázott gyerek szindrómáról. Ennyi. Lehet hogy mehetnék oda, ha megkérném, de a baba minden cuccát hogy viszem el? A férjem biztos nem fog segíteni abban hogy itthagyjam. Én azt javasoltam ö menjen el pár napra gondolkodni az ő szülei családi házába, ott bőven van hely, de nyilván nem megy.
Hát akkor minden rendben van. ☺😊 Happy és boldogság! Igaz, pár oldallal ezelőtt magad is írtad, hogy hétköznapi dolgokon is kiakadt már durván, meg most pár napja nem bántotta fizikailag a babát, igaz, ehhez az kellett, hogy alig engeded a közelébe.
Lényeg, hogy minden szuper, neeeem, ti nem vagytok lelki terrorban. A babának ennél jobb apukája nem is lehetne!
De félre az iróniát!
ÓRIÁSI tagadásban élsz, kedves kérdező. Mint kb. minden áldozat az elején. A baj csak az, hogy te a gyerekedet is kiteszed ennek.
Nagyon remélem, a környezetetek közbe fog lépni, és a hatóságok is teszik a dolgukat. Nincsenek illúzióim, de hátha.
"Nem akarom mentegetni"
Kezded így, majd 2 hozzászólásban, 30 soron át tolod a mellédumát.
"De számítottam rá hogy még belém fognak rúgni és én leszek a szr."
Ez a hozzászólás is mutatja, hogy kitűnően magadra tudod venni az áldozatszerepet. Bele is bújtál rögtön.
A te felelősséged az a történetben, hogy homokba dugod a fejed. Ezt, amit a párodról leírtál a kérdésben, nem lehet árnyalni.
Lehet, sőt biztos, hogy mentális beteg, akinek kezelésre lesz szüksége. De az ilyen emberek nem jutnak el odáig, hogy megfelelő kezelést kapjanak, mert nincs betegségtudatuk. Ellenben rendszerint olyan párjuk van, és ez alól te sem vagy kivétel, aki elfogadja tőlük a viselkedésüket, és nem fog erélyesen fellépni, amivel esetleg kikényszeríthetné, hogy az illető komolyan foglalkozni kezdjen a problémáival.
Ehelyett te is mentségeket gyártasz. Aztán ha szembesítenek ezzel a kellemetlen felismeréssel, akkor belebújsz az áldozatszerepbe: "Tudtam, hogy engem mindenki csak bánt!"
Igen, kérdező, sajnos homokba dugod a fejed, megelégszel ígéretekkel, "majd elmegyek orvoshoz". Te is tudod, hogy nem fog elmenni.
Hosszan magyarázod, hogy de nem is úgy rázta meg nagyon, hogy előre-hátra, CSAK úgy rázta meg, hogy ringatta - mi van?? A rázás az rázás, kérdező, nem bizonyos fajta rázás okoz kárt, hanem A RÁZÁS. Autós hordozóval együtt rázza durván, és szerinted ez igazából nem is probléma, mert... és megint jön a hosszas magyarázás. Bajban vagytok. Figyelj, egyre durvább, amit csinál, te meg egyre hosszabban magyárazod, hogy de nem is, sőt, javult, hiszen most már MÁSHOGY rázza és ordít vele. Nem és nem akarod belátni, hogy veszélyeztetitek a csecsemőt. Most meg majd jön a még hosszabb magyarázó komment, hogy de most már csak AMÚGY rázza és különben is miért bántunk téged. Ez a baj. Hogy addig magyarázod, amíg te is el nem hiszed, hogy tulajdonképpen az egész nem is akkora probléma.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!