Hogyan lehet azzal kibékülni,hogy egy nőnek a gyerekszülés szó szerint tönkretette az életét?

Nekem úgy tűnik h most vagy a sebnyalogatás fázisában és semmit nem vagy hajlandó változtatni, csak a férjedet okolod.

Jártam a cipődben, volt egy átmeneti időszak amikor valóban sz@ r volt, de aztán összekaptam magam és talpra álltam.

Nem adod el a házat, nem költözöl máshová, nem akarsz másik munkahelyet, értem, de akkor hogy fog bármi változni?

Mi elköltöztünk, más munkám van, újra férjnél vagyok, született egy közös babánk és ennek az volt az ára hogy olyan dolgokat tettem, áldoztam be, amik ehhez szükségesek voltak. Ez ilyen. Egyébként lent randiztam a kocsiban a ház előtt és bébiőr maradt a gyerekekkel. Aztán amikor megbíztam benne, a másik szobában beszélgettünk és végül a gyerekekkel közös program, összeköltözés. Mindezt zéro segítséggel, 2 gyerekkel.

100% h találnál embert aki vigyáz napi 2órát a fiadra és mint írod, nem vagy munkanélküli, jól keresel, anyagilag megoldható. Meg kell találni a módját h hogyan. Ha özvegy lennél akkor is ugyanitt tartanál.

Apropó, apuka láthatási idejében is lehet randizni, sőt azok komplett hétvégék, ennyi idő magadra gyerek mellett sosem jutna.

#35 de ezzel azt mondod h neked fontosabb a pénz mint hogy megoldd a problémád.

"hivjak a hazam ele valakit a kocsiba es menjek ki amig ejjel alszik?"

Miért van jobb ötleted? Én mindenkivel cseteltem és azt az egyet hívtam, aki a férjem lett.

"Sok pasi biztos dijazza" -

Bármit díjazott csak hogy velem legyen. Nyilván aki csak dugni akar, annak ez nem buli és le is morzsolódnak.

Mégis valahogy a nagyobb városba költözés lenne a megoldás.

A fickó meg mindig patkány kellett legyen, ha most így jár el. 2 családot is ismerek, ahol az első hónapokban nonstop sírt a baba. Mindkét asszony totál kikészült, de nem megcsalták, hanem segítették őket a férjeik. A bajban derül ki, ki milyem ember, nem amíg békében él a menő, jól kereső felesége házában.