Ha a gyerekvállalás és gyerekszülés olyan csodálatos dolog, akkor miért okoz a nőknek depressziót?

Maga a terhesseg es a szules nem csodalatos, utana se igazan amig honapokig regeneralodik a test. Nem is illik egy civilizalt modern tarsadalomba amugy...valoszinuleg ki is fog kopni a hagyomanyos szules kb 80-100even belul.

Mar most is vannak kezdetleges kiserletek. Pl. laborban mesterseges korulmenyek kozott letrehozva es mesterseges anyamehben kihordva a magzatot, kb a szulok bemennek leveszik a petesejtet, himivarsejtet es legkozelebb 9 honap mulva a kezukbe nyomjak a csecsemot. Ez lesz a jovoben. A szex csak elvezeti celokat fog szolgalni.

Maga a gyermek az csodalatos az egesz szaporodasi kepessegunkben, de semmi mas nem az.

Határán lehettem a depressziónak. Tervezett gyerek, stabil kapcsolat, normális anyagi helyzet és környezet, könnyű terhesség, gyors szülés után mégis kicsit megzuhantam. Az egyik ok a szoptatással járó pokoli fájdalom volt, amiről mindenhol annyit mondtak, hogy csak akkor fáj, ha rosszul teszem mellre. Ahamm...

A másik, hogy hülye elvárásokat támasztottam magunk elé már a legelső hónapban. Miért nem alszik a babakocsiban? Miért nem eszik, amikor éhesnek kellene lennie? Miért nem tudok elmenni vele legalább a postáig? Mikor fogok tudni vendégeket fogadni? Miért nem tudok kétnaponta főzni? Mikor lesz stabil napirendje? és még ezer ilyennel gyötörtem magam.

Egyszerűen hiába készül fel az ember a gyerekvállalásra, néha olyan tehetetlen és még kimerült is, hogy egyre lejjebb süllyed a kétségbeesésbe, szomorúságba.

6. Magad nevében beszélj. Van, akinek csodálatos a testében fejlődő kis életet érezni.

Szülésről nem tudok nyilatkozni, császárom volt, de az a nap meg a következők is csodálatosak voltak, utána otthon én inkább azon pityeregtem, hogy már 13 nap eltelt és többet nem lesz ennyi idős a babám. Persze ebben is van hormon is nyilván.