Félek a gyerekvállalástól. Érzett így bárki? L/28
Eljutottunk a férjemmel arra a pontra, hogy saját ház meg van alapozva a jövő de, valahogy én mégis félek, hogy nem fogok tudni megfelelni az anyai kihívásoknak.... mivan ha nem fog jönni ez az anyai ösztön, hogy nem fog menni nekem a babázás vagy nem bírom el a háztartást vagy nem fogok tudni akkora szeretetet adni neki amennyit kell?
Érzett így bárki ?? És mi lett miután megjött a kicsi???
Nyilván mindenkiben vannak kétségek,főleg első gyerek előtt, de aztán mindenkinek sikerül megoldani.
Ha az elején a háztartás úszik, vagy csak 2 nappal később takarítasz ki stb, az nem gond, ilyenek beleférnek.
Szia! :-) Én nagyon stresszes lettem, amikor megtudtam, hogy babát várok. A kapcsolatom nagyon szuper anyummal, gyakorlatilag nem is tudok elképzelni ennél jobb és bizalmasabb anya-lánya viszonyt, és mindez egyfajta nyomást gyakorolt rám, hogy tudok-e én is hasonlóan jó anya lenni.. Rengeteg kérdés és kétely szaladt át az agyamon. De ahogy egy előttem válaszoló is írta, az idő előrehaladtával annyira ragaszkodsz a babához, hogy gyakorlatilag minden kétség szertefoszlik. Bár még nem született meg, de mostanra tudom, hogy a legjobb képességeim szerint fogok gondoskodni róla. Biztosan lesznek rosszabb napok.
Bátorság! Anyává válni nem kis dolog, szerintem normális, hogy félsz.
Szia. Nekem van már egy kisfiam. Akartuk nagyon a babát és tudtam, mi vár rám és mekkora felelősség mégis a terhesség utolsó pár hetében olyan pánik fogott el, hogy mi van ha rossz anya leszek, vagy béna leszek, ha nem fogom bírni vinni a háztartást (tudni kell mi azelőtt rettenetesen pedánsak voltunk, már a család is ezen viccelődött mindig, hogy nállunk még a számlák is élére állítva állnak a polcon). Kb minden másnap sírtam, hogy én nagyon félek már mindentől ugyanakkor már akkor imádtam a fiamat. Aztán mikor megszültett, elmúlt minden félelem, persze bele kell tanulni nem mindenkinek jön minden ősanyai ösztön egyből, de végül az érzelmi és gondoskodás részével semmi probléma nem volt. Imádjuk egymást, mindent megtennék érte. A háztartás meg rájöttem, hogy csak háztartás.... Nem kell véresen komolyan venni. Nem esz meg a kosz meg a por minket de azért néha rendesen rumli van, főleg hogy babóca már pakol mint állat. A lényeg hogy főzök, mosok, akár minden nap hogy kaja meg tiszta ruha legyen mindig. De maga a takarítás meg a pedáns élet közel se olyan mint előtte. Nyilván nem áll a por meg a szennyes edény mindenhol, de nem mindig csili vili minden. Ez ezzel jár, van amikor a 3 napos mosott ruha még mindig a szárítón áll mert épp rossz napokat él át a fiam, jön a foga stb. de a kutya nem fog megszólni, hogy miért van még ott. A férjem segít persze, de inkább a gyerekkel foglalkozik ő is mint a ruhákkal. Valaki írta az ebédelős példát. Teljesn egyet értek és együtt tudok érezni. Egy gyerek születése után teljesen átrendeződik a fontossági sorrend, sokmindenben hátrább kell magad helyezni de szerintem mindenképp megéri és ha tényleg szeretnél gyereket akkor nem kell félni, más is így érez először :)
22/N
Nem kötelező gyereket vállalni,csak mert ez az elvárás a nők felé.
Sokan gyerek nélkül is szépen,tartalmasan leélik az életüket.
Ha nem akarsz gyereket senkinek semmi köze hozzá,mindenki úgy él ahogy akar.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!