A szerencsétlenség, a rossz élet öröklődhet szülőről gyerekre?

Amúgy a vicc az, hogy a 21es válaszoló sem egy "genetikai hulladék" ám, mert most is, mint minden eddigi válaszában túl összeszedetten fogalmaz, átláthatóan, mondhatni intelligensen. Szóval ha nem egy visszatérő troll, akkor az a fajta ember, aki ugyan tudna, de nem akar tenni a saját rossz sorsa ellen, ahogy írtam nulla ambícióval megelégedve ücsörög a saját fhos életében, amit magának kreált össze. Kitörni nem is akar, mert kényelmesebb belesüppedni az önsajnálatba, meg mások hibáztatásába. A gyerek meg ugye ezt látja azon felül, hogy ezt sulykoljàk belé.

Szóval ennyit a "genetikáról". Sok ember módszeresen cseszi el a saját és gyereke èletét, de ha rávilágítasz még te vagy a hülye.

A 21-es vagyok, kitörölhetem a pitsámat a jó helyesírással meg az "összeszedett", "intelligens" (ne vicceljünk már, szó sincs ilyesmikről) fogalmazásommal, ettől még használhatatlan az agyam. Nem, nem az a probléma, hogy nem tettem le a valagamat, hanem az, hogy hiába. A sz@r agyammal semmit nem fogtam fel, nem láttam át, nem tudtam alkalmazni, a magolás pedig csak egy szintig volt elég. Ennyit arról, hogy mindenki a saját sorsának a kovácsa és hogy ha elég keményen dolgozol, akkor jó lesz. Nem, nem lesz jó, ahhoz megfelelő ADOTTságok is kellenek - durva, hogy ezt az egyszerű tényt nálam klasszisokkal intelligensebb emberek képtelenek (vagy inkább nem hajlandóak) belátni.

A gyereknek annyi a szerencséje, hogy az apjától magas iq-t és jó képességeket örökölt, továbbá ami szintén nem elhanyagolható: kap a problémájának megfelelő, magas színvonalú fejlesztéseket. Ha sikerül olyan oktatási intézményekbe benyomnom, ahol nem csinálják ki a szociális fogyatékossága miatt, akkor velünk, nyomoroncokkal ellentétben neki akár lehet is egy értelmes, használható végzettsége, illetve ami még fontosabb, nem csak seggtörlésre is totál alkalmatlan papírkái, hanem mögötte valódi tudás is. De igen, ki kell emelni sürgősen, egy otthonban vagy egy nevelőszülőnél nyilván jobb ellátást kapna... Ja, nem. Meg ki kell akadni a nyers tényközléseken, most pl. tessék gyorsan felháborodni a szociális fogyatékosság kifejezésen, mert hát mégis milyen stílus ez, ejnye-bejnye, az véletlenül se zavarjon senkit, hogy egyébként ez az igazság.

Aki olyan ezohumbugokban hisz, mint elmeolvasás, meg így lehúzza a gyerekét (attól függetlenül tartom, hogy az egész egy kamu), attól igen, jobb lenne kiemelni értelmes nevelőszülőkhöz, akik nem vetítik ki a gyerekre a saját nyomorukat. Pofám leszakadna így írnom a gyerekemről... Egyébként tudod még, hogy hol buktál le? Ott, hogy 6 éves kor alatt ténylegesen autizmussal NEM diagnosztizálnak, max. autisztikussággal, ami nem ugyanaz, pont a könnyű címkézés miatt. A szociális készség is fejleszthető, csak normális közeg és normális fejlesztőpedagógus kell hozzá. Érdekes, idáig elpanaszoltad őt minden nyominak meg genetikai hulladéknak az egész családoddal együtt, akit kenterbe vernek a többiek, most meg hirtelen magas iq-val rendelkező, jó képességű gyerek... Döntsd már el kérlek, miket kamuzol, ez nagyon gáz így!

Amúgy láthatóan nincs a képességeiddel semmi baj, egyszerűen jó mutogatni meg sírni-ríni. Mi a baj? Nem ment a matek? Büfészakra mentél és megbántad? Millió egy ember súlyos tragédiák, betegségek mellett sem adják fel, képezik magukat, próbálkoznak, fejlesztik az önismeretüket, nem pedig kifogásokat keresnek. Persze tudom, azok szerencsések csak, véletlenül sem maguk alakítják az életüket önszántukból... Nagyon is használható a te agyad, csak káros dolgokra használod sajnos. Nem tudom, miért jó az önsajnáltatás bűzös mocsarában megragadni... Simán vihetnéd többre, egyszerűen nem akarod, mert neked ez így kényelmes.

Az elmeolvasási képesség (mentalizáció, theory of mind) nem "ezohumbug" - ha fogalmad sincs valamiről, utána is lehet ám nézni.

Autizmust természetesen 6 éves kor előtt is diagnosztizálnak. Az én gyerekem 4 évesen kapott diagnózist, bár a neurológus kicsivel 2 éves kora után is jelezte, hogy ez bizony az lesz. Ha egy gyerek csak 6 évesen vagy később kap diagnózist, az borzasztó késő, jobb helyeken ennél sokkal korábban megkapja, hogy elkezdődhessen a problémájának megfelelő korai fejlesztés, nem pedig óvoda utolsó éveiben és általános iskola alsó tagozatában próbálnak kapkodni.

A magas iq és a jó képességek nem zárják ki az autizmust és az azzal járó problémákat. És boruljon el az agyad végleg: az autizmus spektrumzavart hivatalosan súlyos(!) fogyatékosságnak tekintik. Nem én, a rettenetesgonoszanyu nevezem annak. Nem ciki, ha valamilyen téren tájékozatlan vagy, az viszont marhára, ha beleállsz abba, aki nem az.

Lehet, hogy intelligens nőként te azonnal kifejezed a gyereked felé, amit épp gondolsz és érzel vele kapcsolatosan, agyhalottként én viszont szépen megtartom magamnak. És ne, ne gyere azzal a VALÓBAN ezohumbuggal, hogy "de hát megérzi", nem érzi meg ugyanis, ő konkrétan még azt sem, ami egyértelműen, világosan ki van nyilvánítva. Autizmusban ez is nagyon tipikus.

Mások állítólagos "tragédiái" meg "betegségei" irrelevánsak, nekem is megvannak a sajátjaim, nem fogok hasraesni az övéktől, sem a melldöngetéstől, hogy őőők bezzeg mindezek ellenére is... Te pedig baromi kevés (inkompetens) vagy ahhoz, hogy meg tud állapítani, mennyire és mire használható az agyam. A saját képességeiddel esetleg(!) tisztában lehetsz, egy vadidegenével azonban nyilvánvalóan semmiképp sem. Ezt figyelembe véve gyere nekem az okosságaiddal sírás-rívásról, önismeretről, önsajnálatban tapicskolásról meg ehhez hasonlókról...

34-es! Ha neked könnyebb úgy, hogy genetikai hulladéknak írod le magad, akkor csináld. A te életed, én attól még nagyon jól alszom, mert te boldogtalan vagy, sikertelen, vagy esetleg gondot okoz a sárga csekk befizetése. Csak ne gyere azzal, hogy az ember sikereket csak a jó adottságoknak köszönhetően érhet el, mert ez egyszerűen nem igaz. Én is el voltam könyvelve a kis butácskának a családban, 15 éve senki egy lyukas garast nem adott volna arra, hogy az lesz belőlem ami, a hátam mögött (de akár a szemembe is) kinevettek, amikor előálltam a kis terveimmel, hogy mit szeretnék csinálni, mivel az akkori tanulmányi eredményeim nem nagyon tükrözték azt, hogy én esetleg képes is lehetek rá. Most bezzeg kapom a "könnyű neked, mert te ez és ez vagy" kezdetű megjegyzéseket, persze akkor senki nem irigyelt, mikor a könyv felett bőgtem, hogy a saját családom egy Forrest Gumpnak tart, vagy mikor karácsonyfa alatt olyan stresszel készültem a vizsgáimra már egyetemen, hogy 16-os BMI-re sikerült lefogyasztanom magam. Persze, csak adottság miatt jutottam oda, ahova, nem azért, mert időt és energiát fektettem bele és fektetek bele a mai napig is, hiszen adottság kérdése hétvégén inkább egy továbbképzést megcsinálni, mint otthon nézni ki az okosból, ahogy az is adottság kérdése, hogy vállalok-e többet a munkahelyemen, hogy jobb legyen a fizum, a megítélésem, és ahhoz is adottságok kellenek, hogy 10 óra munka után én elugorjak egy edzésre, habár soha életemben sajnos nem sportoltam sem én, sem senki a családomból, az egyetemen döbbentem rá, hogy bizony a lapos hasat meg a kerek feneket, később az egészséget nem az egész napos fetrengéssel fogom elérni. Adottság kérdése az alapműveltség is, véletlenül sincs összefüggésben azzal, hogy esetleg a kezedbe veszel valami könyvet, amit nem Danielle Steel írt, illetve a tisztán tartott lakás sem azzal van összefüggésben, hogy kezedbe vetted-e a porszívót, a szükséges napokon.

És, ha már itt tartunk, ez egy teljesen átlag magyar mentalitás, hogy minden és mindenki hibás, csak én nem. Ha neked van igazad, az azt jelenti, hogy a magyarok döntő többsége egy genetikai hulladék, ami nyilván nem igaz, mert elég jól tudtunk keveredni ahhoz, hogy az előnytelen tulajdonságok ne tudjanak koncentrálódni. Akkor mégis mi lehet a baj vajon? Nem lehet, hogy azért csak van abban igazság, amit itt többen mondunk neked, hogy az adottságokon kívül sok más dolog is számít és igenis, ki lehet törni egy rossz családi példából?

37: Nem az a lényeg, hogy a könyv fölött bőgtél-e lelki fájdalmadban, hanem az, hogy az agyad mit tudott kezdeni a könyv tartalmával. Ha semmit nem tudott volna, akkor ülhettél volna felette évekig. A többire ugyanez vonatkoztatható, tehát pl. vállalhatsz többet a munkahelyeden, csakhogy ha nem tudod megfelelően elvégezni a feladatokat, akkor nem kapsz érte sem elismerést, sem plusz pénzt, hiába tolsz bele akár +4 órát is/nap.

Egyébként a magyarok többsége tényleg nem egy főnyeremény adottságok szempontjából. Nyilván itt többnyire egy értelmesebb, tehetségesebb réteg jelenik meg, de szét kell nézni a társadalomban - nem csak a saját jólszituált rétegedben! -, iszonyú, milyen emberek vannak, a legtöbbünkre vastagon ráfért volna jó pár évnyi komoly fejlesztés. Nem kaptuk meg, ezért tart ott ez az ország, ahol, nem pedig a "hozzáállás" miatt, csak utóbbit könnyű odamondani, jó érzés is egyúttal bezzegelni egy nagyot, a különféle képességzavarokat, egyéb problémákat laikusként viszont nem fogod tudni felismerni, ezért nem leszel hajlandó elismerni sem.

Nos igen, találtam valami másfél csillagra értékelt könyvet az elmeolvasásról, azt hiszem, ez sok mindent megmagyaráz, mennyire komolyan vehető. :) Amúgy képedre estél, mert járatos vagyok autista témában, és nem csak kívülállóként, a neurológus meg max. jelezhetett, de az nem diagnzózis. Azt pedig intézményvezető gyógypedagógus mondta nekem, hogy 6 éves kor alatt ténylegesen autista diagnózist nem adnak (legalábbis jó ideje), hanem autisztikusságról adnak, ami nem ugyanaz.

Egyébként nem, nem tekintik súlyos értelmi fogyatékosságnak, sőt, egyáltalán egyre többen még fogyatékosságnak sem. Olyan van, hogy valaki autista ÉS fogyatékos (ebből is van enyhe, középsúlyos és súlyos fokozat), de messze nem minden autista fogyatékos, sokuknak diplomájuk is van és rendes, hétköznapi munkájuk. Benézted, mert nem vagyok kívülálló a témában, úgyhogy nem borul el az agyam, már csak röhögök rajtad.

Az pedig, hogy ki mit érez meg na az tényleg nem ezohumbug, nem látsz bele a fejébe, nézd őt bármennyire is hülyének. Ez az agyhalottazás pedig már annyira szinten aluli, hogy lassan már azt sem tudom, miért is írok egy ennyire szekunder szégyenérzetes ismeretlennek, mint te.

Igen, képzeld, vannak TÉNYLEGES tragédiái és betegségei másoknak, és nem várják el a te nevetséges hasraesésedet, felőlük te nyakig fürödhetsz a fekáliában, a te életed, láthatóan nagyon élvezed. Amúgy tényleg nem vagy rossz képességű, mert láthatóan hatalmas tehetséged van panaszáradatot írni.

#37 Ezzel én is így voltam. Elég későn értem, beteges is voltam, anyámék teljesen kétségbe voltak esve, mindenki leírt engem is az óvódában. Aztán mit ad Isten, teljesen jó tanuló lettem, versenyeket is nyertem de még diplomát és szakmákat is szereztem. Ehhez semmi más nem kellett csak támogató környezet értelmes emberekkel és szorgalom. Mondjuk én alapból gyűlölöm a picsogást, mástól se de magamtól sem tolerálnám, ehhez én túl büszke vagyok. De persze gondolom ilyen nem is létezhet...