A szerencsétlenség, a rossz élet öröklődhet szülőről gyerekre?

Kamu vagy sem a kérdés, illetve a kérdező maga, attól ez még egy létező jelenség. Én is ismerek nyomikat, és igen, a mi családunk is azokból áll.

Simán benne van a genetika is, nem csak a "hozzáállás". Egy példa erre: anyai nagyanyámat az ő idejében, amikor még nagyon nem volt "divat" diagnózisokat osztogatni, konkrétan értelmi fogyatékosnak nyilvánítottak. Anyámnak megmondták, örüljön, ha 8. osztály végén kegyelem 2-eskével kirugdossák, ne is álmodjon továbbtanulásról, mert kevés hozzá. Én is hülye lettem, mint a segg, mily meglepő ezek után ugye... Sok más "jóságot" is örököltem vagy az egyik ágról, vagy a másikról, egy nagy rakás szerencsétlenség lettem, az életem pedig csőd, semmiben nem vagyok jó, és semmire nem vagyok alkalmas. A gyerekemnek már autizmus diagnózisa is van, és azt nem csak úgy rárakták, mert bizony szociálisan nagyon markánsan érintett, az elmeolvasási képessége nagy büdös nulla, kiscsoportos ovisok csípőből kenterbe verik lassan iskolakezdő létére.

Ha ezt időben átlátom, sosem szaporodtam volna. Ahogy már a nagyszüleimnek is tilos lett volna, mindkét oldalról. Genetikai hulladékok vagyunk.

#21 hagyd már a baromságaidat. Több diplomás került már ki 8 osztályos családból, ahogy diplomás szülők gyereke is el tud zülleni.

Te meg olyan fekismerhető vagy már. Folyton itt esz a fene, reklámozod hogy a gyereked mekkora senki ostoba, hogy te magad egy igénytelen "nő" vagy aki 5 hetente mos hajat, meg édességet édességgel zabál. Ja és erről mind a felmenőid tehetnek, mi? Hagyjuk már az önsajnálatot. Tudod minden ember önnaga sorsa kovácsa, és aki arra nem képes hogy olyan állapotba hozza magát, hogy egy kasszasorban ne ájuljanak ki mellőlle, meg a gyerekére nyomja a xart az ne mást hibáztasson már az életéért.

Én sem voltam soha népszerű sem menő sem közösségi, se a férjem, igen mi is későn találtunk egymásra, de mi szeretjük is egymást, mi egy csapat vagyunk, én magam jobban érzem magam a bőrömben mint 17 évesen mert van aki ragyogtat, aki önbizalmat ad. Igaz nem is lúzerként tekintek rá, ahogy ő sem rám, ránézésre tök átlag házaspár vagyunk, sőt igazából jól mutatunk. De ehhez kellettünk MI meg hogy ne az legyen a közös életünk hogy közösen tapicskolunk a xarba meg szidjuk a világot. A saját életünkért mi felelünk, és nincs az az Isten hogy a gyerekemnek bármi negatívat adjak tovább, sőt. Inkább azt, ha elesett tanuljon meg felállni, ez az élet. Nem mindenkinek tündérmese az egész élete az elejétől a végéig, max itt a GYKn 🙂 szóval nem, nincs itt semmi genetika, én is hülyét kapnék ha anyám mentslitásával kéne élnem, ő is olyan akinek soha semmi nem volt jó. Ügyelek is rá, hogy még véletlenül se hasonlítsak rá egy picit sem e tekintetben.

"Az én anyám 60 évesen éli tinédzserkorát fiatal pasikkal.".

Jobban kéne kamut összerakni. Aki akkora lúzer az nem képes 60évesen fiatalokat felszedni, ennyit erről.

Ha kamu ha nem, sajna vannak ilyen szülők mint a #21 is akik egyszerűen nem fogjàk fel az összefüggést, hogy miért is lesz a gyerek "nyomi" ha ők a születése óta azt sulykolják belé, hogy márpedig ő egy nyomi. Semmi pozitív megerősítés, se egy jó szó hozzá, csak a szart nyomni. Volt itt egy ilyen "igen jóképességű" aki már a pár napos csecsemőjéről tudta hogy azzal baj van, es züllött allkesz bűnöző lesz a gyerek. És mennyi ilyen van. Komoly pszichológiai vizsgálathoz kötnèm a gyerekvállalást mert botrányos néhányan hogy tesznek tönkre brahiból egy életet, csak mert a sajátjukkal is elégedetlenek, és semmi ambíciójuk semmire. Válaszreakció: húzzuk le a gyereket is a mélybe.

Hát komolyan nem támogatom a gyerekek elkényeztetését, de az aki el van, legalább nem mínuszból indul neki az életnek, hogy ő egy semmirrkellő sza.r.