Elkeseredésemben írok. Az apuka amúgy se a leg lelkesebb ha a segítségről van szó a baba érkezését illetően ,szerinte minden felesleges ,régen is felneveltek gyerekeket stb. én ezt elfogadtam hogy ez a véleménye és nem ves?

Hát nem tudom.:( Picit azt érzem amit a többiek kérdező. Mit fogsz csinálni majd ha a fizetős 30 ezres Bexserora azt mondja, minek és drága, hiába te szeretnéd, és mondjuk ezen múlik a gyerek élete? Már most rajta spórol, sajnos. Változni nem hinném, hogy fog, mivel ha megszületik a pici az egy akkora lórúgás mindenkinek, hogy azt max felnőtt ember tudja kezelni. Nálunk 12 év után jött az első lányunk, konkrétan mi nekünk a kommunikációnk a legerősebb plusz a kompromisszum a házasságunkba, de így is hátba vert minket az első pár hónap lelkileg a nem alvással stb. Az segített át, hogy minden nap átbeszéltük mit érzünk, mi okoz nehézséget stb., ki hogy éli át, hogy tudnánk átlendülni. A második se volt egyszerű, de itt is ugyanígy álltunk hozzá. De nálunk ilyen nincs, hogy a gyereknek-nekem kell valami, akkor ne tudtuk volna átbeszélni. Volt amire azt mondta hülyeség és beláttam, végül igaza volt, volt fordítva is ilyen és ő látta be, na de nem a kiságyon.:D Sőt akkor se mondta ilyen bunkón, csak hogy ha szeretném mehet, de szerinte baromság, aztán tényleg az volt. Nálam a kapcsolat ezt jelenti mostmár 15 éve, hogy őszintén átbeszéljük és ha nem értünk egyet, akkor kompromisszum, közös nevező. Ilyen volt a két gyerek előtt és utána is ilyen volt.

27/28-as vagyok: az a baj kérdező, hogy ha a te bevallásod szerint is szar a kommunikáció köztetek, akkor a gyerek megérkezésével csak rosszabb lesz. Ebben a 32-esnek totál igaza van, férjemmel mi is régóta együtt vagyunk, sok nehézségen túl vagyunk, többek között azért, mert képesek vagyunk értelmesen megbeszélni a problémákat. Ezzel együtt évek alatt összesen nem csattantunk fel egymásra türelmetlenül/nem ment félre a kommunikáció stb. annyiszor, mint a gyerek első pár hónapjában. És igen, nekünk is az segített, hogy tudtuk, hogy ez így lesz és megbeszéltünk minden ilyen konfliktust, félreértést azonnal, amint lenyugodtunk és normálisan tudtunk beszélni róla (de nálunk pl. ilyen, hogy lehülyézzük egymást elképzelhetetlen). Az, hogy 30 hetes terhesen az nálatok a kommunikáció, hogy te nem mondod mit akarsz, ő meg vállalhatatlan stílusban kijelent dolgokat, hogy így meg úgy lesz, meg lehülyéz, ahelyett, hogy esetleg értelmesen megindokolná, megbeszélnétek, esetleg bizonyos dolgokban engedne, az gáz, és nem lesz jobb. Már nekem ez is teljesen visszatetsző, hogy semmiben nem segít az előkészületekben. Nem kell, hogy végignézzen veled 125 rózsaszín rugdalózót az online bababoltban, én sem rángattam el mindenhová a férjem (mondjuk én nem vittem túlzásba a "fészekrakást"), de ez nonszensz, hogy semmiben nem akar részt venni. És nálunk is így van kb., ahogy a 32-es írta: ésszerű érvekkel igyekszünk meggyőzni a másikat, egyszer egyikünk, máskor a másik enged, de azt tudjuk, hogy a fontos dolgokban egy irányban mozgunk, és ez nem egy gyerekágy/pelenkázó kérdése, hogy ebből "balhé" legyen otthon. :(

Szia. Hogy vagy? Nem olvastam el a kommenteket. Én csak annyit mondanák,hogy nekünk olyan kiságyunk van,3 hétig próbáltuk benne altatni,amikor elmúlt a sárgaság,a pár napos baba alig aludt,pelenkázni szintén nem sokáig pelenkáztam ott,az ágyon közöttünk ki. A másik semmi közöm hozzà,de jobban járnátok ha vissza cuccolnál a szüleidhez,azt az "apukát" meg elfelejtenéd,bár én gyerektartást kicsikarnék belőle