Csak én vagyok ilyen "divatmániás"? Mit csináljak az anyámmal, aki folyton rugit akar adni a lányomra?

Anyukámra is bíznám én a babát,de akkor nem lennék nyugodt...Nem tudom,hogy miért,de eddig nem sokszor kértem meg,hogy vigyázzon rá,de folyton azon kattogott az agyam,hogy vajon mit csinál máshogy,mint ahogy én mondtam neki.Így,hogy bébiszitter van vele tudom,hogy minden úgy lesz,ahogy mi mondtuk/megkértük rá.Nekem ez így jobb.

Nem idegenre bízom a kicsit,nem az utcáról hívok be éppen egy járókelőt,hanem olyan személyt bízunk meg ezzel,akit többen ajánlottak és tudjuk,hogy ért a gyerekek nyelvén,eddig semmi problémánk nem volt vele.

A picit is viszem minden nap sétálni,néha jön ő is velem,ha a barátnőimmel megyek valahová,de egy moziba csak nem vihetem be vagy máshová és néha jó az is,hogyha a párommal ki tudunk mozdulni kettesben egy kicsit.Azért ne ti mondjátok már meg,hogy mikor kéne gyereket vállalnom.

A kislányunk boldog,életvidám baba,semmiben nem szenved hiányt,egész nap mellette vagyok,nem csak otthagyom és kész félnapokra.

Az érdekelt,mint már írtam,hogy más mit ad a babájára.Nem érdekel,hogy mit gondoltok rólam,én tudom,hogy jó anya vagyok és nekem ez számít,nem az,hogy ti mit írtok.

Nem értem,hogy miért kell ennek ekkora feneket keríteni.Nem lehetne ítélkezés nélkül megírni egy választ?!

Attól,mert ellenkeznek a gyereknevelési nézeteink,még nem kéne elítélni,hiszen alig tudtok rólam valamit.