Miért ilyen a menyem? Miért akarja előlünk kisajátítani az unokánkat?

Rosszul esik nagyon, hogy nem hagyja ránk több időre. Igazán megbízhat bennünk, rugalmas nagyszülők vagyunk, szerintem az unokám is jól érzi magát nálunk. Így is nagyon ritkán látjuk, mert 1000km-re laknak tőlünk. Mikor hozzák, csak úgy alhatott nálunk, ha ők is ott voltak vele. Mondtuk, hogy menjenek el kettesben egy hétvégére lazítani, mi vigyázunk a kisfiúra. De a menyem nem akarta. Mert még túl korai. Nem értem. Egy 15 hónapos gyereket szerintem nem kellene már ennyire félteni, talpraesett kölyök. Egy napokra már hagyták itt, de altatásra mindig hazajöttek. Ezt megértettem akkor, de már 2 hónapja nem szoptat a menyem. Miért ragaszkodik ennyire görcsösen ahhoz, hogy mi nem boldogulunk a gyerekkel? Ezt így nem mondta ki, csak mindig azt mondja, úgy érzi, még nem érettek rá....

Mindig jóban voltunk, de ha ezt meg akarom vele beszélni, köti az ebet a karóhoz...majd..hamarosan..Olyan jó lenne egy hétvégét önfeledten eltölteni a kisfiúval.

Félek attól is, hogy eltúloz bizonyos dolgokat a menyem. Például már nyolc kilós volt az unokám, de még csak szoptatta, semmi más ételt nem adott neki. Pedig kellene az egy ekkora babának. Meg még néhány dolog. Édességet sem kaphat a gyerek...nagyon ritkán kóstolhatott bele 1 almás süteménybe(csokisba nem), először 2 hónapja. Ez nem túl merev dolog?

Hogyan oldjuk meg, ha hiába mondom, nem enged?