Miért ilyen a menyem? Miért akarja előlünk kisajátítani az unokánkat?

Kedves kérdező, kérlek ne sértődj meg, de ezeket a dolgokat nem neked kell megoldani. Amúgy szerintem nincs is mit megoldani. Az unokád a menyed fia. Nem te vagy az anyja. Ne szólj bele a nevelésébe.

Nem akarok bunkó lenni, de talán pont ezért nem akarja ott hagyni, mert úgy érzi, hogy Ti akarjátok kisajátítani.

Manapság már sokaknál nem szokás az, hogy ilyen kicsi gyerek a szülei nélkül aludjon. Az meg, hogy meddig szoptat, mindenkinek a saját dolga. Addig, amíg neki és a gyerekének jó. A mai ajánlások alapján fél éves koráig a legjobb a kizárólagos szoptatás. Ha meg 8 kg volt a gyerek, az csak azt jelenti, hogy tökéletesen elég neki az anyatej.

Nekem 13 hónapos a lányom nem hagynám 1 napra sem a nagyszüleire. Imádom a szüleimet, szokott velük lenni pár órákat, de bakker én vagyok az anyja, az a normális, ha velem van!

Első vagyok, kimaradt pár dolog:

A másik nagyszülőkre egyáltalán nem bízom rá, mert annyira más elveket vallunk a nevelésről, hogy nem vállalom ezt be. egy halom felesleges konfliktus lenne belőle csak, ráadásul utána próbálhatnám elmagyarázni a gyereknek, hogy miért szabad mást itt és mást ott. Nekem fontos a következetesség, amit ők nem tudnak támogatni.

És a szoptatásra visszatérve: fél éves kor után is fontos az anyatej, minimum 1 éves korig. Ha tovább tudja szoptatni, annak örülni kell és nem kritizálni miatta.

Hat akarmennyire is joban vagytok valahogy en is nehezen bizom arra a mamara akivel ritkabban talalkozunk.

Szerintem ajanld fel hogy tartsatok egy probaejszakat mikor ok nem csinalnak programot de a pici nalatok alszik. Igy ha baj van akkor barmikor mehetnek erte. Most bajon olyat ertek hogy pl a kicsi akarja oket az ejszaka kozepen.

A fontos szabalyokat mindenkepp tartsd be, amit foleg megszokott a pici persze lehet kicsit kenyeztetni de nem szabad homlokegyenest mashogy csinalni mint ahogy ok szoktak. Ha meg nem kapott csokit ne adj neki te sem, nem ezzel mutatod ki a szereteted, tenyleg felesleges neki szerintem ebben nem tul szigoru a menyed. Nasinak van gyumolcs joghurt barmi a kicsi nem hianyol olyat amit nem is ismer:)

Amugy hatranyara biztos nem valik a gyereknek ha szereto megbizhato nagyszulei vannak, es nem no tulsagosan anya szoknyajahoz. Az en anyukam is ilyen de az engem is nagyon mergesit ha azt hallom a fiamtol, hogy de a mama megengedi. Ha fontos dolgokban elkenyezteted, pl( nalunk anyu hagyja a szobaban enni a gyereket es eteti is pedig5eves) azzal nagyon megnehezited az anyuka dolgat aki utana egesz nap a gyerekkel van es probalna tartani a rendet. Szoval a kenyeztetes korlatozodjon a kozos jatekra mokara a napirend meg a mamanal is legyen napirend szerintem. Kerd meg a menyed mondja el mit szeretne ha betartanal es igerd meg neki hogy ugy lesz.

Szerintem hagyd rá, idővel megoldódik. Talán már nem emlékszel, hogy milyen nehéz az elválás, hogy milyen nehezek a gyerektől külön töltött első órák. Az én kisfiam most kezdte a bölcsit, de olyan lelkiismeret furdalásom van, hogy egésznap távol van tőlem és nagyon hiányzik és talán a menyed is hasonlóan érez.

Nálunk is nehéz kérdés a csoki. Én azért nem nagyon szeretem adni a kisfiamnak, mert mást se nagyon eszik, ha meg eszik csokit, akkor meg tutira már nem fog enni ételt, ezt anyukám nem érti meg és titokban eteti csokival a kisfiamat, jóhogy felidegesít, az ilyen gyerekes viselkedésével. Felnőtt fejjel felfoghatná, hogy én csak azt szeretném, hogy egyen a kisfiam, ha evett, aztán kaphat csokit is. De valahogy ez bonyolult anyukámnak.

Ha nyaggatod, állandóan felhozod a témát, biztos csak azért sem fog dolgokat engedni. Le kell nyelned a békát, ha békét akarsz a családban.

Nagyon kedves, hogy így szeretitek az unokátokat, és valahol meg is értelek, de te is értsd meg a menyed. Mivel ilyen távol laktok egymástól, valószínűleg azért nem heti szinten találkoztok egymással, és az egy dolog, hogy napközben elvan veletek a baba, de lehet,hogy az esti elalvásnál hiányolná a szüleit. Nem olyan kicsi már, hogy ne vegye észre ha otthagyják, és bármennyire is szeret titeket, lehet hogy nem értené, hogy miért történik ez. Talán a menyed is ettől tart, és nem kisajátítja a gyereket, hanem csak félti. Én ezért kezdettől fogva úgy szoktattam a fiamat, hogy a nagyszüleivel is ugyanúgy el tudjon lenni, mint velünk, ha ne adj isten valami történne velünk, vagy csak egyszerűen el szeretnénk menni valahova kettesben. Persze én könnyen vagyok, mert a szüleim a szomszéd utcában laknak. De mégis csak most, egy év után aludt ott először a baba nélkülünk, viszont ha bármi lett volna, azonnal haza tudunk menni.

Szerintem egyáltalán nem gond, hogy egy 15 hónapos gyerek nem eszik édességet, süteményt, lesz még éppen elég ideje rá, hogy rontsa velük a fogait. Régebben más volt a felfogás a gyerek hozzátáplálása kapcsán, most ez a "divat". Ha merev is a menyed hozzáállása (ami szerintem nem teljesen helytálló), akkor is szíve joga így tenni, mivel ez a kisfiú az ő gyereke. Neked már megvolt a lehetőséged, hogy a saját gyerekedet a legjobb belátásod és hozzáértésed szerint neveld, hagyd most hát, hogy a sajátját ő is úgy nevelje ahogy jónak látja még ha ez merőben eltér a te álláspontodtól is!

És igaza van az elsőnek, talán ebben az ellentétben rejlik a dolog nyitja, talán azért nem akarja felügyelet nélkül hosszabb időre veletek hagyni a babát, mert attól tart, hogy amit eddig csak hangoztattál a hozzátáplálási és egyéb gyereknevelési elveidről, azokat majd a gyakorlatban is alkalmazod, amikor a szülők nincsenek a közelben. Ezt viszont én sem szerettem volna sosem, az én családom is bepróbálkozott, hogy régen ők hogy csinálták, meghallgattam őket, de amivel nem értettem egyet, azt a saját belátásom szerint tettem, és ők ezt tiszteletben is tartották. Sőt! Volt olyan eset, amikor anyukám beismerte, hogy az én taktikám jobb volt :-)