Miért ilyen a menyem? Miért akarja előlünk kisajátítani az unokánkat?

"Meg, hogy a kicsi olyan kötődő lett mostanában, még az apja sem tudja visszaaltatni, csak úgy alszik vissza éjjel, ha az anyjára fekhet.. "

és még kérdezed miért nem hagyja ott?

Na szép ha a védőnőre vagy rád hallgat akkor vége a szoptatásnak ,biztos értékelte volna a szaksegítséget!Komolyan nem látod hogy mennyire haszontalan ez a megközelítés= a pálinkás cumival

A kötekedőnek mert Ő ott hagyja a babáját az Ő dolga senki nem szólja meg,de ha az anya azt érzi hogy rá van szüksége akkor engedtessék már meg neki .Egyesek nem bírják ha nem körülöttük forog a világ-kit érdekel hogy kire mikor meddig vigyáztál.Nem erről van szó.

Felnevelem a gyermekem , ha 30 év múlva más lesz a trend akkor utána olvasok,megbeszélem a lányommal de semmikép nem erőltetem rá az akaratomat.

Amit Te csinálsz az neeem segítség. Önmegvalósítás nagymamaként?Csak nagyon rosszul csinálod,így egyre jobban kizárod magad a családból, és ezen senki sem csodálkozik rajtad kívül.

Más írtam egyszer az ott alvásos dologgal kapcsolatban, most a szülésessel szeretnék.

Magamból indulok ki, két nézőpontból, mint anya és mint nagyobb tesó.

Anya szemszögből: Én sem szeretném azt ha jönne a tesó lepasszolnám a nagyobbat, mert akkor tuti azt érezné, amit eddig leírtak neked! Természetesen megkérném valamelyik nagyszülőt, hogy amíg kórházban vagyok vigyázzon a nagyobbra, de amint hazamentünk vinném őt is, hogy lássa attól még, hogy van a pici őt is nagyon szeretjük. Viszont jól esne, hogy ha mondjuk az első pár napban amíg "lábadozok" mondjuk egy nehezebb szülés után megfőznének helyettem ill ha megkérem, hogy 1-2 órácskára vigyék le a nagyot a játszóra akkor szó nélkül levinnék. De egy idő után nagyon megharagudnék, hogyha folyamatosan kérdezősködnének. Mivel olyan a természetem ha ezt látom akkor inkább "csakazértsem" engedném. Tudom, ez sem a legjobb hozzáállás, de ilyen vagyok. Ha kérm segíthetnek, de ne akarják rám erőltetni.

Tesó szempontjából: Kicsit idősebb voltam, mint a kisfiú amikor született a tesóm, de soha nem éreztem magam kizárva, mert amikor anyu szült (éjjel indult a szülés) akkor sem nekem kellett elmennem, hanem mama jött hozzánk. Majd bementünk, elmondták miért nincs otthon anyu, felfogtam, elfogadtam. Amíg haza nem jöttek mama nálunk volt, vigyázott rám apámmal felváltva, hogy véletlenül se érezzem, azért el kell mennem, mert jön a kistesó. Aztán mikor hazajöttek a kórházból mama haza ment, én pedig maradtam "segíteni" a tesónál. Fontosnak érezhettem magam, nem kirekesztettnek. Mama akkor jött amikor akart, hozott sütit, kaját, mindig valamit, ha anyu kérte átvitt, ha én kértem átvitt, de ő SOHA nem vitt ha nem kérték rá, mert ő is tudta, hogy nem lenne jó, pedig 20 éve volt. Ez lett megbeszélve gondolom köztük és kész. Pedig mama mindig nagyon önfejű volt, de elfogadta anyu álláspontját.

Amikor te szülted a második gyermekedet az első hetekben lepasszoltad több napra? Gondolom nem, akkor te se várd, hogy a menyed lepasszolja. Ő is anya, amilyen te is vagy, értsd meg, hogy másképp neveli a saját gyermekét.

Kedves Mama!

Reggel óta olvasom a válaszokat, azt terveztem, nem írok, hiszen szinte már mindent leírtak előttem is. DE! Emellett már nem tudok elmenni szó nélkül.

Kezdem a végén: 8 hónapos a kislányunk, érkezik a kis testvér. Akkor lesz a "nagylány" 14 hónapos. KIZÁRT DOLOG! hogy lepasszolnám az én pici lánykámat. Mit érezne az a csöppség, hogy rá már nincs is szükség? Ő már nem az egész része? Már nem szeretjük? Ennél nagyobb törést nehezen okozhatnánk Neki. Tudom! Nem lesz egyszerű két picivel, de vállaltuk, megoldjuk.

Anyukám felajánlotta, hogy jön hozzánk pár hétre, amíg túl esünk az első időkön. Szívesen fogadjuk, mivel van egy NAGYON lényeges különbség közted és anyukám közt. Ő kérdez, szinte mindent! Mit hogy szoktunk, mikor altassa, mikor etesse stb. Így Ő valódi segítség. Ennyit arról, hogy jöjjön egy nagymama, aki megért Téged is. Hálát adok az égnek, hogy anyósom sem ennyire akaratos, lenéző, tudálékos. Pedig vele vannak azért még döccenők, de Ő sem esik ilyen mértékű túlzásokba.

Minden szavadból sugárzik, hogy Te akarod kisajátítani ezt a kisfiút. Egy ilyen korú gyermeknek még a szülei mellett a helye éjszakára.

Mi nem érthető azon, hogy csak az anyukája tudja elaltatni a babát, ha éjszaka felébred??????????????????? Melyik szó nem világos??? Ha még apa sem bírja visszaaltatni, annak bizonyára oka lehet. Akkor majd pont a csodanagyinak menni fog, igaz??? vicc.....

Gondolom a szeparációs szorongás, mint olyan, 20-30 éve még teljesen ismeretlen fogalom volt. Ma már erről is tudunk, és ha tehetünk ellene, hát miért is ne tennénk?

A csoki...na hát az no comment. Ezzel kapcsolatban már mindent megfogalmaztak előttem. A kislányunk 8 hónapos, de életében eddig egyszer kapott kamilla teát kb 1 decit, a védőnő szerint az használ a hasfájásra. Természetesen nem segített. Azóta teát sem látott a babánk. Szépen issza a babavizet. :)

Ami a legfontosabb, isten adja, hogy 30 év múlva mi is nagyszülők legyünk! Tudod mit? Anyukám példáját fogom követni, kérdezek, utánanézek dolgoknak. Hiszen BÍZOM a gyermekemben, BÍZOM a párválasztásában, BÍZOM a döntéseiben!!! Te is tehetnél így, vagy talán annyit sem nézel ki a fiadból, hogy ha valami égbe kiáltó baklövést akarna elkövetni a menyed, a fiad közbelépne??? Akkor még sem lett olyan tökéletes ez a nevelés... Gondolkodj kicsit, szomorú dolog, ahogy hozzáállsz a kérdéshez. Én így még 3 évesen sem engedném, hogy nélkülem ott legyen a gyerek. Hála istennek, Nálunk ehhez képest csodás a helyzet!