Miért ilyen a menyem? Miért akarja előlünk kisajátítani az unokánkat?

Kedves nagymama! :)

Az utolsó mondatai keltették fel a figyelmemet,miszerint ön felnevelt már két gyereket,és régen így meg úgy volt.Én elárulom a saját anyósommal is az a gondom,hogy megy a saját feje után,miközben egy anya úgy van vele,hogy ő tudja a legjobban mi a jó a gyerekének,és ami a legfontosabb:nem szívesen enged beleszólást ebbe.Talán egy picit akaratlanul is elvetette a sulykot,és a menye azt gondolja nem hagyhatja nyugodtan magukra a kicsit,bár megjegyzem 15 hónaposan én nem hagynám még sehol sem,csak ahol én is ott vagyok!

Miért nem mondja,hogy szívesen venne valamit a picinek,ajánljon a menye valamilyen babajoghurtot vagy babakekszet amit eszik a kicsi.

Én egy kicsit túlzónak tartom a problémáját,és egyben fel is háborodnék ha az én anyósom egy egész hétvégére szeretné a gyerekemet nélkülem.Biztos nem mennék bele.Egy ilyen kicsinek,bármennyire is szereti a nagymamáját,még szüksége van az anyjára.

Én a helyében kivárnám az időt,mert félő,ha szóvá teszi,akkor már csak azért se fogják otthagyni az unokát!

Egyébként utolsó mondataira reagálva:igen,szerintem is picit merev dolog,de ebben maximum az apukának van beleszólása,önnek nem!

"Így is nagyon ritkán látjuk, mert 1000km-re laknak tőlünk. Mikor hozzák, csak úgy alhatott nálunk, ha ők is ott voltak vele"

-Talán ezért nem alszik még önnél a kicsi mert ritkán látják egymást....

15 hónaposan még elég kicsi ahhoz hogy egy hétvégét a szülők nélkül töltsön.

-Nekem két fiam van az egyik 3 éves a másik 15 hónapos az én anyukám 5 percre lakik az anyósom 30km-re, de még egyiküknél sem aludtak nélkülünk. Anyukámnál akartuk hogy aludjon a nagyobbik, de 11 órakor haza kellett hozni mert sírt, 1000 km-ről míg viszik haza, addig ordít?

mint ha rólam írtál volna. én fiam se volt érett szerintem 15 hónaposan, hogy 1000km-re tőlem otthagyjam.

2 évesen aludt először a mamánál, 20km-re laknak :D lehet, hogy én is túlparázós anyuka vagyok, de szerencsére az én anyósom ezt elfogadta :))) és azt is, hogy mikor kezdtem a hozzátáplálást, mikor adtam neki sütit, csokit, stb.

igen, te felneveltél már 2 gyereket. most a fiad és menyed nevelik majd fel az unokád!

Ezt kéne elfogadnod, neked nem az a feladatod most, hogy "megmond", hanem, hogy segíts (nyilván ekkor távolságból csak lélekben tudsz, de pont ezek a dolgok amiket írtál nem hiányoznak egy anyukának) és kényeztesd az unokádat!!! :) a többit meg bízd a szülőkre, ha hibáznak, akkor az az ő hibájuk és ezt tudomásul kell venni :)

"Miért akarja előlünk kisajátítani az unokánkat?"

Az ő gyereke, nem ő sajátítja ki... csak nem is engedi kisajátítani.

Ha meg maguknak kellene gondoskodni róla az lenne a baja, hogy felnevelt már 2 gyereket, és öregkorára nem hiányzott már az éjszakai kelés, stb.

Az hogy szegény gyerek fél évesen ehetett csak mást, elég érdekes megjegyzés. Az én szegény fél éves gyerekem is 8 kiló volt, és nem ő sem evett addig mást. Nem is hiányolta érdekes módon. Elég sokat fejlődött már az orvostudomány, nem hiába alapelv hogy fél éves korig csak anyatej! Akárhány foga is van. Az önök idejében persze hogy hamar kellett mást is etetni a gyerekkel, a szigorú 3 órás etetések ehhez vezetnek, de ebbe nem megyek most bele.

Nálunk a nagyszülők 200 km-re laknak, 2-4 hétnél gyakrabban sosem látták a gyerekeket. Nem hiszem hogy 1000 km távolsággal ennél gyakrabban látnák. Mindenesetre a most 2,5 éves gyerekemet sem hagytuk még soha egyedül a nagyszülőkkel! 15 hósan fizikailag rosszul is lettem volna ha nem velem alszik. Higgye el hogy az anya érti a gyerek jelzéseit és tudja hogy mire van szüksége!

Kedves nagymamának figyelembe kellene venni hogy ez most nem az ő ideje, ne azért küldje hétvégére "lazítani" az anyukát és az apukát, hogy nyugodtan babázhasson. Költözzön közelebb ha szorosabb kapcsolatot akar, de ha az én anyósomnak ilyen hozzáállása lenne, nem lennék túl boldog ha a szomszéd utcában lenne. Próbáljon meg akkor tanácsot adni ha kérik, különben csak tovább fog nőni a távolság önök között. Kérdezze meg hogy miben, hogy tud segíteni és ehhez tartsa magát, az anyának nem konkurencia kell, akivel vitatkozhat a gyereknevelés kérdésein. Akkor inkább elkerüli majd önöket, és ennyire talán nem fontos hogy eszik-e az a gyerek csokit vagy nem.

Kedves Nagymama! Akár az anyósom is írhatta volna ezeket a sorokat:-)))) nekünk is hasonló nézeteltéréseink vannak, melyek nagy része abból fakadt h a 2 gyerek felnevelése óta ugye valljuk be eltelt pár évtized, változnak a hozzátáplálási szokások, mások az anyukák, egy dolog változatlan: a legjobbat akarják a gyerekeiknek. Nem részletezném amit az előttem írók már kifejtettek, 1000km-re vannak a gyerektől, nem ismerik, ő sem ismeri igazán Önöket (nem a felismerésről beszélek), 1-1 ilyen közös hétvégén félre kellene tenni a nem szívesen fogadott tanácsokat és közös nevezőre jutni az anyukával. Az én gyerekem sem látott teát,cukrot, sokáig szoptattam és az első szülinapi tortája (anyósom nagy ágálása ellenére) otthon készített volt tojás és tej nélkül. És még él... sokféleképpen lehet nagyiként kényeztetni egy gyereket, de tanácsos anyuka beleegyezését kérni, vagy legalább egy listát hogy akkor mit lehetne esetleg. Az ott alvás pedig.... szerintem kicsi a 15hós egy távoli nagyszülős ott alváshoz, de még inkább dicséretesnek találnám az Ön helyében hogy az édesanyja vele akarja tölteni az éjszakát.(Megjegyzem éjszaka Önök sem nagyon tudnak extra dolgot művelni egy alvó kisgyerekkel, akkor nem mindegy?)

Ha mindig Önökre hagyná és diszkózna éjjelente, akkor meg az lenne a baj...

És még egy dolog: sajnos a fiús anyák sorsa, hogy a menyük a saját édesanyjukhoz húz inkább (ritka kivétellel), a távolság és a rokoni fok miatt nem valószínű hogy ugyanolyan lesz a viszonya (és egyetértése gyereknevelési kérdésekben), mint ha az anyukája tanácsolná.

Szóval jobb lenne elfogadni a helyzetet és kihozni belőle a legjobbat. Mindenkinek jobb, Önnek, a Menynek és a kisfiúnak is ha látja hogy nagy az egyetértés Önök között.