Miért ilyen a menyem? Miért akarja előlünk kisajátítani az unokánkat?

Kedves Nagymama! Én pedig úgy látom, sokkal inkább maga akarná kisajátítani az unokáját és az a legnagyobb problémája, hogy ezt nem teheti meg. Messze laknak tőlük, kevésszer találkoznak. Fogalma sincs arról, hogy mi a gyerek napirendje, szokása, szükséglete. Csak azt tudja, hogy anno X évtizeddel ezelőtt, hogy volt szokás és jó (az akkori normáknak persze megfelelően). Nem kételkedik senki sem abban, hogy Ön nem a legjobbat akarta és tette a gyerekei számára. Miért kételkedik abban, hogy a saját unokájának szülei nem így tesznek? Régen rengeteg mindent kellett máshogy csinálni. Akkor úgy tudták az a legjobb a gyerek számára. Azóta meg máshogy tudjuk. Egy biztos. Minden normális anya és apa a legjobbat akarja a gyerekének. Ön nem tartja jó szülőnek a menyét és a fiát?

Ha azok, akkor miért nem lehet elfogadni egész egyszerűen azt amit ők mondanak, kérnek? Mert akkor nem Ön lenne az okosabb, jobb? Az alapvető probléma inkább ne is haragudjon Önnel van. El kéne fogadni, hogy most nem Ön körül forog a világ. Most más lett anya, most más nevel gyereket. És most Ön "csak" egy nagymama. Önnek most a közös élmények a feladat, nem a nevelés. Ha sikerülne valahogy elérni, hogy egész egyszerűen azokat a szabályokat elfogadja, amelyek szerint nevelik az unokát, ha érezné a szülő, hogy bízhat Önben, ha sikerülne az unoka bizalmába férkőzni, lehet kialakulhatna egy jó nagyszülő- unoka viszony. Így viszont csak felügyelet alatt fogja látni a gyereket, a gyerek érezni fogja, hogy a nagyi és az anya között feszültség van, amitől a gyerek is feszült lesz. Ennyi a véleményem.

Végezetül egy két ellenérv az ön érveivel szemben:

Nagymama nálunk: "bezzeg én meg már 6 hetesen almával etettem a fiam!" Ő ettől érzi jó anyának magát, én pedig attól, hogy szoptattam.

Vendégségben voltunk nagymamánál. Ebédre voltunk hivatalosak. Alig ebédelt a gyerek, hiszen teletömte előtte keksszel, hiába kértük ne tegye. Mivel nem ebédelt rendesen a gyerek, megkértük a nagymamát, hogy ne adjon neki kekszet többet, had éhezzen meg, akkor meg fogjuk tudni etetni normális étellel. Erre ő kivárta, hogy elmenjünk a másik szobába, azt hitte nem halljuk mit mond a gyereknek. "Gyere most nem látja anya, egyél gyorsan!" Férjem azonnal kiment hozzá, megkérte a gyereket jöjjön be hozzám, és megkérte a nagymamát, ne tanítsa arra a gyereket, hogy a hátunk mögött csináljon olyat, amit tiltunk. Persze a nagyi nem látta be a problémát.

Nagyobbik lányom szorulásos. Sajnos még a hashajtó sem hat igazán. Már három napja nem volt széklete, mikor ment a nagyihoz vendégségbe. Megkértük a nagymamát, ne adjon semmilyen csokis, kakaós ételt a gyereknek, mert nagyon fogja a hasát. Persze az volt az első dolga, hogy megetette csokival. Férjem mikor ment értük, érdeklődött mit ettek, egy büdös szóval nem mondta a csokoládét. Hál' Istennek viszont a gyerek van annyira okos, hogy szólt róla. Mikor már egy hete nem kakilt a lányom, lázas volt és fetrengett a fájdalomtól azt hittem megölöm anyósomat. Mire rendeződtek a dolgok, boldogan telefonált a nagymama, hogy jól érezték-e a gyerekek nála magukat. Mondta, hogy igen, köszönjük a vendéglátást. Nagyon fel voltak dobódva. Kár, hogy elfelejtette, hogy nem ehet csokit a nagyobbik, hiába kértem meg külön rá. Még szerencse, hogy a gyerek szólt. Mert már kórházba készültünk vele. Erre neki az volt a legnagyobb gondja, hogy miért kellett elmondania a gyereknek?!?

Ez pár morzsa a mi történetünkből. Ennek ellenére én úgy gondolom, hogy anyósom egy nagyszerű anya volt. Biztos vagyok benne, hogy az akkori szokásoknak, normáknak mind megfelelt és szívét- lelkét beletette a nevelésbe. Valóban felnevelte a férjem, amiért hálás lehetek. Viszont én is anya vagyok. Hasonlóan szíven- lelkem beleteszem a férjemmel a gyerekeink (három van) nevelésébe és bízunk benne sikerülni is fog. Amúgy ha segítséget kérünk tőle, azt nagyon meg is köszönjük, kéretlenül pedig nem szeretjük, ha bárki beleavatkozik az életünkbe.

Kérdező:legnagyobb elismerésed a menyed részéről, hogy a fiaddal van és úgy szereti amilyenné TE nevelted...

Az pedig h ki szoptatott, ki tápszerezett 10-20év múlva már annyira nem lesz jelentősége, amikor két ember találkozik egymással és szóba kerül. Mind felnő és mindet a lehető legjobb tudása szerint eteti/neveli az anyukája, de elsősorban az anyukája. Minden más csak jó tanács, amit érdemes kéretlenül NEM osztogatni.

Egyébként védőnő, nagyi is tud jó és rossz tanácsot adni, ettől senki sem jobb, vagy rosszabb ember.