Milyen kifejezést nem szeretsz, ha mások a babádra mondják?

Amikor a fiamat tetőtől talpig kékben, plüssfocilabdával a kezében lekislányozzák.

A sorból hátra nézne, ahol sír a gyerek és megmondják, hogy melege van stb., mikor én tudom, hogy 38 fokos láza van, azért sír.

Nálam a milyen szép gyerek, hogy lett ilyen, pedig az anyja nem szép! viszi a prímet. Ez különös undokság. Amúgy mindenki szerint bombanő anyuka vagyok, ami amúgy nem fontos, de igenis utálom, hogy rólam is ítélkeznek.

Na és a "Természetes étket eszik?" Azt se értettem mi van, majd kiderült a szoptatásra gondol...

Na nálunk ia van "de nyugtalan ez a gyerek", meg "olyan kis hisztis".... Hát kiütném, főleg mikor olyan gyerek anyja mondja, aki szerintem hisztisebb meg nyugtalanabb. meg a "jó húsban van" is fel tud huzni, szerintem nem kövér, de nem is sovány. Aztán anyosomék beszéde: szácskudat töröld meg (szádat), nózija....

és amugy is, csak én kritizálhatom, az enyém :)

Hű, hát nem semmi, amiket írtatok... Mi vidéken lakunk, már terhességem óta mindig megállít valaki az utcán, engem ezek a beszólások nem zavarnak. Hogy szopik-e, meg jól eszik-e, ezt szerintem idősebbek azért kérdezik, mert számukra ez jelenti azt, hogy minden rendben van a baba körül, miért zavarna? Nekem sem mindig tudták, hogy kislány, de én örültem az érdeklődésnek, bár egy az egyben sosem fiúzta le senki :-)

Amit viszont utálok, az a pocaklakó (örülök, hogy nem vagyok ezzel egyedül), meg nem nagyon szeretem a gügyögést sem. Amit egész terhességem alatt utáltam, az 2 kérdés: Az egyik, hogy jó baba-e. Könyörgöm, milyen legyen egy baba benn a hasamban, mitől lenne rossz? A másik, hogy hogy bírom? Imádtam a terhességem minden percét, sosem éreztem azt, hogy ez olyan dolog, amit ki kell bírni.

Születése óta azt nem szeretem még, hogy folyton hasonlítgatják valami rokonhoz, de mivel csak a férjem családját ismerik, így természetesen mindenben valakire az ő családjábaól hasonlít.

Utálom mikor azt mondják a nagymamák mikor a fiam gügyög vagy a maga babanyelvén "beszél",hogy panaszkodjál!!!Mit panaszkodna,kap enni,inni,foglakozva van vele,jókat alszik,boldog,kiegyensúlyozott akkor mit panaszkodna ő csak így kommunikál!

A másik meg mikor anyósom jelen volt 1-2 fürdetésnél mikor még pár hetes volt a fiunk!na már most melyik pár hetes baba repes a boldogságtól amikor fürdetik??Erre anyósom:"szegény!!"Utálom mikor "leszegényezik"a gyereket,akaratodon kívül ráragasztod a gyerekre a rosszat!

A másik meg amit soha nem fogok elfelejteni,hogy mikor első nap hazajöttünk a kórházból,persze nagymamák itt voltak csőstől,kézről-kézre járt a gyerek hiába mondtuk nekik Apával,hogy ez még neki sok de hát ők meg agyonakarták szeretgetni!Na el is tört a mécses,nagyon elkezdett sírni a fiam alig lehetett megvígasztalni(gondolhatjátok kezdő anyukaként nem volt görcsbe a gyomorm..ááá...meg még én sem igazán tudtam,hogy is kéne megnyugtatni!!)Erre anyósom:

"Jajj de sír szegény,látszik,hogy szenved!!"

Na akkor mondtam anyósomnak,hogy vegye a cók-mókját és nagyon gyorsan húzzon haza!!!!Azóta is alig beszélünk...

Szóval én az ilyen hasonló szitukat utáltam,azon kívül,hogy szopik-e?jó baba? stb.