Mostanában sok kérdésben olvasom a kifejezést, hogy kötődő nevelés. Mi is ez?

Itt mindent elolvashatsz róla: [link]

Nem csupán azok tudják így nevelni a babájukat, akik szoptatnak! Ez tévedés! Csupán arról van szó, hogy a babáknak nagyon nagy igénye van a szoros testi kapcsolatra. Ez megoldható azoknak is, akik tápszerrel etetik a babájukat. Amikor eszik, mindig öleld magadhoz, ha lehet, akár meztelen bőrrel! Sokan alig várják, hogy a babájuk egyedül meg tudja inni a cumisüvegből a tápszert... na, ez az ami a kötődő nevelés ellentéte. A másik nagyon fontos, hogy a baba érezze, mindig számíthat rád: ha sír, annak oka van. Ezt mindig ki kell deríteni és segíteni kell a picinek, hogy megoldódjon. Sokan félnek, hogy azzal, hogy felveszik, vigasztalják a síró babát, elkapatják. Pedig dehogy! csupán a baba megtanulja, hogy anyára mindig számíthat. Épp ezért nem igazán célszerű a sírni hagyós módszer az altatáskor... Csak a bizalmát veszti el a kicsi...

Szóval kötődve nevelni mindenki tud, ha figyeli a gyereke igényeit és azt ki is elégíti. Persze, ésszerű keretek között :)

Van aki sírni hagyja nevelési célzattal a babáját? Ilyet még sose láttam, legalábbis egy mai nevelési könyvben sem olvastam.

Amúgy kötődő nevelést elősegíti:

- hordozás: hordozókendőzés, mei-tai, manduca, magyarinda, de kenguru gonosz dolog, az nem tartozik ebbe a körbe

- igény szerinti szopiztatás: ugye ennek egyetlen hátránya, hogy kicsit lassabban áll be a "napirend", de mondjuk ha otthon vagy és ez nem zavar, akkor nem zavaró

- általában értékeli az ezt követő szülők az egy ágyban, de legalább egy szobában alvást a picivel

Tápszer ugyan nem kizáró tényező, de arra készülj fel, ha a porocskáiddal beiratkozol egy hordozókendős tanfolyamra, akkor biztos lesz pár ember, aki megérdeklődi, hogy miért nem jó neki a cicid...

Sajnos van, aki nevelési célzattal sírni hagyja a babáját. Vagy mert egy alvástréning-könyven ezt olvasta, vagy mert anyuka/anyós/szomszédasszony/nagymama azt mondta, hogy nem kell elkapatni, hadd etősödjön a tüdeje stb.

A kötődő nevelés másik neve a válaszkész nevelés. A lényege, hogy mindig azonnal reagáljunk a kicsi jelzéseire, és a szükségleteit elégítsük ki, legyen az ennivaló, ziszta pelus, vagy testközelség, dajkálás. A kötődő nevelés LEHETSÉGES eszöze az igény szerinti szoptatás, a hordozás, az együttalvás, de lehet kötődően nevelni tápszerrel és babakocsiban, külön ágyban és külön szobában is. A lényeg, hogy a gyermek igényeire reagáljunk, hogy bízhasson bennünk, és kialakuljon a korai kötődés, az ún ősbizalom, amire egy egészséges, magabiztos felnőtt személyiség épülhet majd fel.

Aki jobban meg szeretné ismerni a kötődő nevelést, annak javaslom dr Büki Andrea: Ölelj át! című könyvét. A szerző egy orvos, és maga is gyakorló édesanya.

Én sem hagyom sírni.

Mi is tápszerre is kényszerülünk, pedig szopik is! Sajnos ért ilyen vád, kötődő nevelést zászlajára tűző anyukával (hordozókendős oktató), ráadásul a sógornőmmel, aki látta, mit szenvedtem végig. És nem segített kendőt kötözni se...:(:(:(, így megtanultam a youtuberól...

Nálunk is külön alszik, mert se a baba, se én nem vagyok nyugodt, mindketten forgolódunk. Van légzésfigyelőnk, ami engem megnyugtat. Sajnos ugyanez az anyuka vádolt ezért is... mintha ez nem a babáért lenne...:(

Szóval szerintem ha a lehetséges eszközöket kiiktatod, de azt mondod, hogy értelmetlenül nem hagyod sírni, és kötődősnek szeretnéd vallani magad, akkor tedd, de sokan nem fognak "befogadni".

És az apuka? Hozzá hogy kötődik a gyerek? Őt miért vonjuk ki ebből a kötődés dologból? Egyszer vendégségben voltam, a kisbabám nyüszizett, erre a férjem el akarta venni a rokontól, erre mondta, hogy nem, ő most látja, hogy anya kell neki (kötődős anyuka). Én meg hülye helyzetbe kerültem, mert apa is jó lett volna neki... sőt, ő is, ha nem vízszintesen tartja, amit utál...

Jó, anya akit folyton felkapkod, de nálunk apa az, aki amikor hazajön, akkor kezdődik a kacagás és minden móka, amit ha megfeszülök, se tudok elérni...:) Mert én MÁSra vagyok.