Rákiabáltam a gyerekemre, nem tudom kezelni már? Hogy szoktatok feszültebb napokon megnyugodni?

Ne emészd magad, mindenkivel előfordul. Ez a nap túllépte a képességeid határát - vagy legalábbis az optimális szintből kilépett. Végülis baj nem lett, mindeki életben maradt, nyilván nem jó kiabálni, de nem is a világvége.

A férjedet tényleg föl kéne kicsit tupírozni. Kerek-perec mondd el neki, hogy úgy szeretnél szabadidőt, hogy nem hívogat, amíg életveszély nincs. Először legyen csak 20 perc, menj el a boltba egyedül, vagy ilyesmi. A végén nagyon dicsérd meg a férjed, akkor is, ha a testápolót használta popsikrémnek vagy fordítva, nem jó ruha van a gyereken, akármit is csinált, megdicséred (felteszem, hogy annyi esze van, hogy a gyerek életben marad). Aztán lehet növelni az időtartamot. Ha az segít, vigyázhatnak a kicsire az anyósoddal együtt.

Miféle férfi az, aki egy drive sort nem képes végigállni az egyetlen gyermeke anyjanak a kedvéért???

Meg megy utánad, hogy na mit csinál anya?? Hát mit, szarna már egy jót, csak te nem vagy képes békén hagyni. Fú, de fel tud húzni, ha ilyen pasiról hallok.

Itt a legnagyobb baj a férjeddel van. Nem mondom, hogy kövesd a példám, de én ezelőtt 5 évvel ilyen okok miatt hagytam ott a gyerekem apját. Borzasztóan lestrapált voltam, nem volt képes bevásorolni sem. Ha jött haza a vállalkozásából, akkor sem, mert neki ez teher volt... Mondta ezt télen este 6 kor... A gyerekem végtelenül nehéz eset volt... volt, hogy sétálni sem tudtunk kimenni, mert ordított a babakocsiban. 2 éves volt, amikor azt mondtam, nekem ebből elegem lett. Apuka eljért a wellnesbe, futni, teniszezni, én meg kocsi nélkül egész nap otthon... a legközelebbi normális városba sem tudtam busszal elmenni a gyerekemmel, mert mindenhol csak sírt.

Én férjhez mentem azóta, a gyerekem apja azóta is egyedül van és nekem szól, ha vasárnap este észreveszi, hogy nincs kenyere és margarinja :)

Hát... nekem a mekis pont lett volna az, hogy nem hoztál? Oké sebaj, megyek és bemekizek, majd jövök. Telefon kikapcs, viszlát.

Tudom, hogy kegyetlenül hangzik, de nekem a magnézium és a távolság válik be. Az, hogy becsukom az ajtót és tudom, hogy nem jönnek utánam, nem hívogatnak, van pár szabad órám. Engem ez feltölt. Mostmár könnyebb. 8 hónapos koráig nagyon szenvedtem a kislányommal, nekünk mindennap ilyen szenvedős volt.

Ja, meg a párnába ordítás... :D

Gyerek letesz, díszpárna elővesz, kényelmesen saját arcra helyez és egy-két istenes üvöltés. Én is csak röhögtem, hogy ez hülyeség, de jelentem, működik. :D

Apuka kezébe nyomod a gyereket, aztán rájuk csukod az ajtót, telefont meg kikapcsolod. Gondolom te se hívogatod őt nap közben minden piszlicsáré hülyeséggel, akkor oldja meg ő is - ha már képtelen várni 15 percet a McDrivenál, hogy vigyen neked kaját.

"Nagyon akar segíteni", a lófszt akar, már bocs. Az nem segítség, hogy a gyerek ugyanúgy ott üvölt melletted, csak nem a te kezedben van éppen, hanem az övében, mert viszi utánad. Az a baj, hogy van opciója. Ha nem bír a gyerekkel, viszi hozzád. Ne legyen neki, akkor majd megerőlteti magát.