Miért tojnak a nők a saját egészségükre a gyermekágyi időszakban?

69.

Nem csak a mosást kell beindítania, hanem főznie és takarítania, bevásárolnia kell. Kompletten a munka után mindent. Mert a a felesége 6 hétig nem mozdulhat állítólag. Reméljük azért a kakis pelussal eljut a kukáig és nem hagyja ott, ahol kicserélte, mert még a végén 80 évesen amiatt csurrant be.

69 - ezen én is csak pilláztam, ezek szerint én is valami komoly kitüntetést érdemelnék :D

70 - annyi erővel azon is fantáziálhatnánk, hogy a túlhajszolt, idegbeteg nő mellől lépnek le, de mi értelme lenne? Nem látunk bele idegenek házasságába, mi értelme van ennek?

#71: nem is álláspontokon akadtam ki, hanem a válaszok minősíthetetlen stílusán a végén. Igen a kérdező túlaggódja a dolgot, gondolom még nem szült, igen volt, ahol felelőtlenségnek gondolja, ha már viszi valaki a háztartást. De ő a pihenéséről gondoskodott, másrészt ezt az egy momentumot leszámítva mindenkit meghallgatott és nem lépet fel támadólag, ellenben a valaszadók minden oldallal egyre csak vitték le a színvonalat. És ez azért nem picit minősít le minket, hogy egy tapasztalatlan anyukának sem tudjuk kultúráltan elmagyarazni, hogy nem biztos úgy van, ahogy ő azt elképzelte. Helyette megy a személyeskedés és a leminősítés ezerrel. Ami nagyon szomorú arról az oldaláról nézve, hogy itt többségében anyukák írnak, és addig eljutunk, hogy "jaj a gyereket nem szabad megütni", de ilyen valaszok után azért kivancsi vagyok, hogy vajon verbálisan bántani a másikat az megengedhető-e? Mert ha itt ilyen könnyedén szórjuk egy tök idegenre az áldást, akkor otthon mit művelhetünk?

Nagyon elszomorodtam a válaszoktól, és nem az állásponttal volt a problémám, hanem a használt nyelvi eszközökkel. Szerintem nekünk ennél magasabb szinten kéne állnuk.

Jól neki estek néhányan a kérdezőnek. Persze sok nagyon jó érvet is olvastam ellene és mellette is.

Az a helyzet kérdező hogy mindenki más, és minden szülés is más. Mindenki érzi mit bír, és mit nem. Értelemszerűen mindenki ennek függvényében teszi otthon a dolgát. És persze az sem mindegy hogy mondjuk eszik-alszik baba, vagy ne adj isten egész nap üvölt, mert olyan hasfájós.

Én pl pont mosni nem tudtam az első két hétben, mert a császár miatt egyszerűen nem tudtam lehajolni annyira hogy betegyem és kivegyem a ruhákat. De egy kis főzésre simán volt energiám. Ami nem 4 fogásos ebédet jelent, hanem valami egyszerűt.

Persze mindig vannak mártír anyák, de a nagy átlag hidd el hogy pontosan annyit csinál amennyit bír és közben azért magára is figyel és pihen is. Ez bőven elég egy átlagos lefolyású szülés után.

De azt se felejtsd el, hogy valahol már egy vagy több nagyobb gyerek is van, akit hozni-vinni kell, tízórait csinálni, vagy jön a házi feladat hogy gesztenyét kell gyűjteni a rajzórához vagy tudom is én...

Nekem csak egy gyerekem van, de vagyok annyira empatikus, hogy lássam micsoda logisztika több gyerekkel az élet. Meg is emelem minden több gyerekes szülő előtt a kalapom, mert én sokszor azt érzem, hogy eggyel sem mindig sikerül jól az időbeosztás és folyton elúszom valamivel. Pedig valójában egy gyerekkel még értelemszerűen sokkal egyszerűbb az élet.

Szóval kérdező szerencsés vagy ha ilyen támogató a környezeted és használd ki nyugodtan ha szeretnéd, de te is rá fogsz jönni, hogy nem haldokolsz és egy csomó otthoni dolog elvégzése nem is lesz megerőltető.

Ugyan nem tartozik ide szorosan de halkan azért megjegyzem, hogy az első hetekben még sokkal könnyebb bármit megcsinálni mint később mikor már kúszik, mászik, vagy még később mikor mondjuk már dackorszakban van. És minden helyzetben azon van a gyerek hogy neked ellentmondjon miközben te haladnál ő meg szabotál.