Azt gondolom, hogy a fogyás is genetikai, jól érzem?

Nagyon szép lány voltam 8 évvel ezelőttig. Nem dicsérem magam, dicsértek mások, az voltam én.

Egy hormonbetegség miatt -amiből műtét lett -gyorsan felszedtem 20 kilót.

A betegségnek rég vége, a műtéten is túlvagyok évek óta, de a röfikinézet maradt.

Ez nem én vagyok.

Még a súlyos műtét és az intenzív osztály se vitt le rólam egy dekát se, pedig ott csak úgy tápláltak, hogy életben tartsanak, nem hizlalda volt!

Minden papíromra odafirkálják, hogy "obes", azaz elhízott, de nem segít senki, ugyanis valószínűleg nem is lehet!

Direkt futármunkát vállaltam, hogy mozogjak, emeletre föl, emeletre le, gyorsan, időre, napi 12 órában -egy deka se ment le!

Jártam személyi edzőhöz, a lelkem kiköptem -egy deka se ment le!

Ugyanaz a 80 kg vagyok a 158 cm mélységemhez.

Gyűlölöm a fotóimat, a tükörképemet, a kinézetemet. Ez nem én vagyok. Minden vonalam megvan az emlékezetemben.

Ennyi év alatt megy tönkre a térdem, a tüdőm, légzési nehézségeim vannak -nincs min csodálkozni! A vágósúly az oka, pedig még fiatal lennék.

Volt olyan orvos, akinél már sírtam, mert annyit mondott, hogy jöjjön vissza, ha lefogyott, de hogy??? Életem szégyene ez az egész. És így kell emberek elé mennem nap mint nap, mint egy disznó.

Fiatalkorom óta úgy eszek, hogy egy másodikfélét se tudok végigenni. A kisadag is kétszerre megy le. Ha meg levest ettem, nem tudok másodikat enni. Tehát NEM ZABÁLOK! Nagyjából életben tartom magam.

Azon gondolkoztam, hogyha nem jön ez a betegség, lehet, hogy akkor is elhízok, mert az összes felmenőm gurult és gurul a mai napig. Anyai és apai oldalról is.

Talán ezért tart engem fogva vasmarokkal a genetika, hogy nekem ez a súlyom, s ezért nem fogyok le, mert most értem el, amit a többiek is (senki nem zabált, főleg szegény anyám nem, aki almán meg céklaleven élt haláláig -mindhiába).