A láthatás ideje alatt nem beszélhetek a gyermekemmel?

A gyermekem kérte, hogy hívjam. Ezt leírtam előbb.

Tanuláskor egyre többet kikap az apjától, ezért legutóbb már sírt is és fél, ahogy már mondogatja is.

Aki akarja, "értse meg aput" én a gyermekemet igyekszem megérteni, ugyanis eddig nem hívogattam. Ezt is írtam.

Az apja nem fogja fel, hogy nem várhatja el azt a szintet, mint akár bármely nőjének a gyermeke tud/képvisel/csinál/mond/tesz/tanul...

Ha ráhagynám, akkor szintén rossz anyának tartanának.

Akinek van gyermeke, az tudja miről írok.

Mivel nem élünk házasságban, ezért már nem úgy megy a dolog, hogy felszólítom a férjemet, hogy ezt és ezt nem így kéne csinálni, ne büntesse a gyereket, ha nem úgy tanul. Ami ugye legfőképpen frusztrálja szegényt. Már fél, ha apjával tanulni kell.

A barátnője pedig mondogatja szegénynek, hogy "látod, direkt nem akar tanulni".

Nem tudom, hogy apuka felvilágosította-e, hogy betegsége és a gyógyszerei miatt koncentráció és memória zavaros és nem kellene a kudarcélményeit gyarapítani. Maguknak ártanak ezzel. De akkor is a gyereket sajnálom, mert amit elrontanak, nem mindig tudom kijavítani.

És erre már a gyógypedagógusai is utaltak apukának.

Ne haragudjatok. Nem tudom sajnálni és megérteni apukát.

De ráhagyni sem fogom.

A párom fia ugyanannyi idős és amikor hozzánk jön, bátran használhatja. Volt hogy anyukájának nem tetszett valami, amikor hívta, de megoldódott a gond.

Saját kis telefonja van, eddig sem hívtam, de az apja annál inkább, és sosem volt megtiltva. Pedig nem igazán akar apjával sokszor beszélni, csak azért teszi meg, mert mondom, hogy nyugodtan beszélgessen vele.

Erre mindig oda lyukad ki, hogy valamivel szekálja az apja.

Nem tudtam és nem is akartam eddig csinálni semmit. Csak nyelek!

Most ez kinek érdeke?

12:04

Neked beteg gyermeked van szintén? Nem hinném, akkor azt hiszem egy kissé kedvesebb lennél.

Vagy van egyáltalán gyermeked?

Láttál már súlyos beteg gyermeket?

Töltöttél már kórházban gyermek mellett heteket széken aludva és végignézve, ahogy "szenved"?!?

Igen. Van telefonja, sajnos nem olyan modern mint a társainak, de van mert muszáj.

És nem azért mint a társainak, mert, hogy tudjanak rajta játszani.

Hanem ha apja rohamozik, vagy neadj'Isten ő szeretne valamit, netán mi, akkor elérjük egymást és ne a felelőtlen apuka legyen aki bosszúból akár veszélyeztetheti az egészségét (akár).

Igen. Apuka a 2 hét alatt 1-2 alkalommal hívja. Bármikor hívhatja. Ha éppen du. elaludt, akkor visszajelzünk, vagy mondom, hogy éppen alszik.

Ha apuka felzaklatja a telefonálgatásokkor, akkor ne engedjem többet vele beszélni?

Ugye nem ez a megoldás?!

Azt hiszem nem lennék jó anya, ha nem aggódnék érte, igen, kicsit jobban, mert tragikus volt az állapota és áldom a JóIstent, hogy egy jó orvos tudott rajta segíteni.

Nem hiszem, hogy túl aggódás, ha fél évben 1-2 alkalommal én is beszélek vele.

Hát, amikor az iskolából megverve, megalázva jön haza, nem tudok mit csinálni, megmagyarázzuk férjemmel, hogy mi a tennivaló, de magának kell ügyesnek lennie, hogy jól kezelje a dolgokat.

Talán verekedésre nem fogom tanítani, mert ilyen az élet, de értem mit szeretnél...

Az apjától sem fogom megvédeni, de nem is tudnám.

Ugyanakkor látom, hogy fél tőle!

Hagyjam rá?...