Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Válás » Hogyan dolgozhatnám fel? Azt...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Hogyan dolgozhatnám fel? Azt hittem, hogy sohasem fog megtörténni.

Figyelt kérdés
Másfél évet voltunk együtt a kislányom apukájával (8 hónapos). Tudom, hogy korainak tűnhet a gyerekvállalás, de úgy éreztük, hogy örökké együtt leszünk. Szinte az első héttől kezdve együtt éltünk, nagyon boldogok voltunk. Nagyon ritkán veszekedtünk csak. Amikor terhes voltam, akkor is sokat törődött velem, beszélt a pocakhoz, magától kísérgetett védőnőhöz, orvoshoz, a szülésnél is jelen volt és pozitív emlékként élte meg. Nem tudom, hogy mi romolhatott el. Tegnapelőtt úgy volt, hogy átmegyek anyukámékhoz és ott alszunk a picivel, mert másnap korán kel. Meg akartam lepni, hogy mégis hazamentünk, főztem is neki a kedvencét. De este nagyon furcsa volt, elmondta, hogy jó lett volna egyedül lenni, hétfőn meg újra hazamehettem volna. Szerinte én nem támogatom eléggé, pici szünetre van szüksége. Én ezt furcsáltam, mert épp ő kötődött jobban hozzám, szerette, ha nem vagyunk külön, azt mondta, h időre van szüksége, hogy akarja-e még a kapcsolatot. Utána tegnap reggel még házvásárlásról és második babáról beszélgettünk, mondta sokszor, hogy szeret, csak menjek haza, h pihenhessen. Délután mondtam neki, hogy nem tudok hazamenni, ő meg furcsa volt. Később hívtam, de letette és kinyomta a telefont. Éjjeli 3kor hív, hogy menjünk el, mert kell neki az üres ház, jönnek a haverjai. Erősködtem, hogy télen nem viszek ki a fagyba éjjel egy kisbabát, kérdeztem h csaj jön-e és mondta, hogy igen. Tényleg csajjal jött. Azt mondta, hogy 5percem van, hogy összeszedjem a cuccaimat, de nem sikerült olyan gyorsan az idegesség miatt és nekem támadt, megütött többször. Anyukámat áthívtam, összeszedtem pár ruhát és leléptem. El sem akartam hinni, hogy ez megtörtént. A lány 17éves, a párom 23. A csaj végignézte és mosolygott is. A volt páromnak én is adtam búcsúzóul egy óriási pofont és kitertem az övé elől. Anyukámnak mondta, hogy ttbbet ér neki a csaj, mint én és a pici. Másnap elmentem a többi cuccért, de egy puszit sem adott a kislánynak. Ma este meg írogat, hogy imádja, ő neki a legfontosabb, puszilja ezerszer. A kislányt szoptattam, rengeteg tejem volt, de most már alig van. Mellesleg barnázok és a hasam is görcsöl. Hogy tehetném rajta túl magam? A gyerektartást hogy intézzem? Szerintetek meg fogja bánni? A volt páromat a saját szülei is elhanyagolták, senki sem szereti, nincsenek igaz barátai, de én mellette voltam, támogattam, boldognak látszott. Kérlek, adjatok valami tanácsot. Jó volt kiírnom magamból, köszönöm, hogy elolvastad. Már ez is segített. Erősnek kell lennem a kislányom miatt. 23/N
2014. febr. 16. 21:42
1 2 3 4 5 6 7 8
 71/75 A kérdező kommentje:

Én is teljesen azt érzem, hogy szeretem, bárcsak minden olyan lenne, mint régen, de egyben felfoghatatlanul utálom, hogy ezt az undorító utat választotta arra, hogy szakítson. Úgy érzem, hogy megunt minket és ki lettünk dobva. Mégis legbelül magamban keresem a hibát és szeretném visszahódítani. De nem fogom, mert őrültség lenne. Sohasem szabad megbocsájtani, legalább a baba érdekeit kell szem előtt tartanom.

Azóta kiderült, hogy szerelmes a 17 éves lányba, de a lány nem akar kapcsolatot tőle, mert gyereke van. Helyette csak szexuális viszony van köztük... Hová fejlődik a világ?! A tinik nem akarnak kapcsolatot apákkal, de szétszakítani egy családot és szexelgetni az apával, azt igen... Remélem, h egyedi eset...


Sajnálom, ami veled történt, neked gondolom, még rosszabb lehet, mert legalább a kislányom velem van. Próbálj meg minél több időt tölteni a lányoddal. Ha majd picit nagyobb lesz, lehet, hogy szeretne inkább veled élni. Minden jót! :)

2014. febr. 26. 13:04
 72/75 A kérdező kommentje:
és köszönöm szépen a válaszokat is.
2014. febr. 26. 13:06
 73/75 anonim válasza:
79%

Szia!


Sajnos az illető akivel együtt voltál az nem téged akart, hanem valakit maga mellé. Te voltál az, aki kitöltötte nála az űrt, hogy ne legyen egyedül, és legyen egy támasza...kihasználta az érzéseidet, majd amikor jött egy számára pillanatnyilag jobb, akkor dobott.

Tudom hogy nehéz, és tudom hogy fáj, de próbálj meg mihamarább túllépni rajta, az ilyenek nem érdemelnek több esélyt. Kitartást és sok sok erőt kívánok.

2014. márc. 10. 09:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 74/75 A kérdező kommentje:

Szia!

Köszönöm a választ.

Én is teljesen így érzem már. Köszönöm szépen, igyekszem nagyon, hogy túl lenni a dolgon.

2014. márc. 14. 19:25
 75/75 A kérdező kommentje:
*legyek
2014. márc. 14. 19:26
1 2 3 4 5 6 7 8

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!