Hogyan dolgozhatnám fel a nagypapám halálát?

szia. sajnálom.

én 34 vagyok, 14 évesen vesztettem el apukámat. vele volt a legjobb a kapcsolatom.

mai napig sírok, ha róla beszélünk.

sajnos, ha valakit nagyon szerettél, nem tudod igazából feldolgozni, az idő mindenképpen segít, nem jut eszembe nap mint nap, de még mindig nagyon sűrűn.

engem csak az vigasztal, hogy tudom, figyel rám, figyelemmel kíséri az életemet a mai napig.

de a hiánya mindig fáj, ezen én sajnos nem tudtam sose túljutni.:((

én nagyon haragszom a 'világra', hogy elvette tőlem..:((((

részvétem!

En is elvesztettem a nagyapamt es probalok minnel kevesebbet ragondolni.Valasz egy hobbit es kozbe halgazz zenet vagykeresss egy part akin mindig almodozol

oszinte reszvetem

Szia! Nekem tegnap volt 1 éve, hogy meghalt a nagyapám! Június 4-én pedig nagymamám halálának 1. évfordulója lesz! Mama rákban halt meg 2 hónapig volt kórházban, de már menni nem tudott, mert a rák megtámadta a gerincét is és nem érezte a lábát. De még az utolsó napjaiban is csak az járt a fejében, hogy mit tudjon nekem adni! 2 hónapig szinte minden napot bent töltöttem vele a kórházban! Szegénykém azt hitte, hogy még haza fog jönni és ismét együtt nézhetjük a tyúkocskáinkat, mint gyerekkoromban! Egy héttel a halála előtt az egyik nap annyira beteg volt, hogy csak feküdt az ágyon és megsem bírt szólalni! Órákig beszéltem neki és sírtam, de ő egy szót sem szólt! Aztán amikor indultam haza megcsókoltam a homlokát és annyit mondtam neki, hogy szeretlek! És erre nagy fájdalmak közepette csak annyit mondott "én is téged", majd egy könnycsepp csordult le az arcán' Az nap csak ez a 3 szó hagyta el az ajkait!Aztán jött a gyereknap és annyira várta, hogy adhasson valamit! Miután ezt megtette, megnyugodott a lelke, hogy ezt még megélte és utána meghalt! Mindig nagy fájdalmai voltak, de sohasem panaszkodott!

Amikor nagyi bekerült a kórházba papó idegileg teljesen kikészült és öngyilkossági kísérletet követett el! Valamilyen gyógyszereket szedett be, de ez az egész nem úgy sült el ahogy ő gondolta! Kórházba került szintén 2 hónapra, ahol agylágyulást kapott, leállt a veséje és lebénult a fél oldala! Félelmetes volt hozzá bemenni a kórházba, mert az agylágyulása miatt állandóan képzelődött, de mégis minden nap bent voltam nála is! Amikor meghalt előtte bent voltam nála és úgy jöttem ki tőle, hogy "szeretlek papó, holnap jövök"! Sokszor nem tudtam vele normálisan beszélni, de ezt az egyet valahogy megértette, láttam az arcán! Csak annak az egynek örülök, hogy ezzel a mondattal búcsúzhattam el tőle!

Nagyon nagyon szerettem őket, együtt laktunk és ez még szorosabbra fűzte a kapcsolatunkat! Szörnyen nehéz volt 2 hét alatt mind a két nagyszülőmet elveszíteni! Igazságtalan az élet! De tudom, hogy nekik így volt jobb, mert nagyon sokat szenvedtek! Soha nem fogom tudni ezt feldolgozni és az a seb mindig ott marad a szívemen,de ha rájuk gondolok mindig a szép emlékek jutnak az eszembe! Nekem nagyon sokat segítettek a barátaim és a párom! És a szüleim miatt össze kellett magamat szednem, mert csak én vagyok nekik, senki más!

szia:)

igazán sajnálom...részvétem:(

biztos nem lehet könnyű, de gondolj arra, h ő egy nagyon jó helyen van, és nem szeretné ha szomorkodnál miatta:)

nagyon szép, h így emlékezel rá és hogy még mindig szereted, ennek ő hidd el, nagyon örül, és mosolyogva néz le rád:)

nem egyszerű, de engedd el és a szívedbe őrizd meg az szép emlékeit:)

ne felejtsd el, nem úgy értem, csak ne szomorkodással gondolj rá, hanem örömmel, h mennyi szép emléked van vele, és mennyit nevettetek:)

így könnyebb talán...

és tudod...nem ment ő el, ott van veled...és ha gondjaid vannak, megkérheted h segítsen, biztosan fentről vigyázni fog rád:)

mosolyogj, és váltsd valóra a vágyaidat, légy vidám, mert ős is ezt akarná:)

remélem segítettem:)