Nagyon megromlott a kapcsolatunk a párommal, van egy kislányunk is,7 hónpos. Mégis mit kellene még tennem? Bővebben lent.

36-37-es vagyok, pedig tegnap végig néztük a filmet a párommal együtt. itt ült végig és nézte velem és csak olyan jeleneteknél röhögött, ahol mondjuk rosszul volt megcsinálva a vonatbaleset. Persze mivel egyikünk sem vallásos, az imádkozást és hasonló dolgokat kihagyjuk, de elkezdjük a 40 napot, ma van az első napunk. Ma az a feladatunk csupán, hogy semmi negatívat ne mondjunk egymásra, ha nem tudjuk megállni akkor pedig ne szóljunk inkább semmit. Sajnálom, ha szerintetek gáz, hogy így gondolom, de nekem nagyon fontos ez a kapcsolat, és azt gondolom, hogy ezt meg tudjuk tenni egymásért, és egyelőre úgy látom a párom is hajlandó elkezdeni ezt.

Egyébként igen, egyezik, én sem tudok hová költözni, szülőkhöz igen, de akkor a párom sose látná a kislányt, és anyagilag sem állok a toppon. De nem tudom ezt miért volt olyan fontos most megkérdezni.

Két választási lehetőséged van. 1. Továbbra is a párod mellett éled az életed, minden nap elmondasz egy imát, hogy ne legyen rosszabb a megaláztatásod. Szemet hunysz minden felett és azzal mentegeted a viselkedését, hogy régen nem volt ilyen, majd meg fog változni, stb. Próbálsz alkalmazkodni hozzá, ezzel feladva a saját személyiségedet. A gyerekedet meg egyszerűen csak feláldozod a kapcsolatotok oltárán.

2. Elgondolkodsz azon, hogy mi a gyereked és a saját érdeked. Belátod, hogy a gyereknek kiegyensúlyozott, nyugodt légkörre és anyára van szüksége. Belátod, hogy pokoli nehéz lesz lépni, de muszáj megtenned. Keresel munkát és egy albérletet a gyereket pedig bölcsődébe adod. Ez a nehezebbik út, de itt legalább senki sem fog kizárni a házadból, senki se fog kiröhögni, megalázni. A gyereket meg majd látogatja az apja, bár ahogy leírtad, lehet, hogy erre nem fog igényt tartani.

Ez a Te életed, a te kezedben van a döntés.

"Egyébként igen, egyezik, én sem tudok hová költözni, szülőkhöz igen, de akkor a párom sose látná a kislányt, és anyagilag sem állok a toppon. De nem tudom ezt miért volt olyan fontos most megkérdezni."

Azért, mert a bántalmazó kapcsolatoknak ez az egyik alap jellemzője, hogy a bántalmazott eleve gyökértelen. Kevésbé mernék olyannal megcsinálni a leírt viselkedést, akiről tudják, hogy van más választása.

Így viszont azt csinál, amit csak akar, mert jól tudja, hogy a partner teljesen tőle függ és nem lesz következménye a cselekedeteinek. Ettől általában vérszemet is kapnak és egyre durvul szép lassan a viselkedésük.

45-ös látod,hogy van választása 41-nek ott vannak a szülei,fölösleges ezt a témát meglovagolnod,így azzal is egyet értek hogy erre nem lenne olyan fontos kitérni. Igen,vannak aki anyagi megfontolásból nem tudnak csak lépni,de azt hiszem itt érzelmekről van szó így ide ezt nem kéne belekeverni,mert szerintem az anyagi függés eléggé más tészta.

Kedves Kérdező! Picit hasonló helyzetben vagyunk,így azt a tanácsot preferálnám amit itt többen is írtak és Nekem is bejött (ideig-óráig bírtam csak,így ideig-óráig jött csak be),hogy próbáld meg a távolságtartást. Hogy picit megérezze,hogy milyen is ha nem vagy karnyújtásnyira - ergó picit próbálj meg úgy viszonyulni Hozzá,mint ahogy Ő szokta és remélhetőleg észbe kap. Tudom hogy fogytán az erőd,ezt meg is értem. Én is ebben vagyok,de tudod "föntről" nem tesznek Ránk akkora terhet,amit ne bínánk el!:) Sok sikert,majd még benézek.

Én próbáltam a távolságtartást, és nálunk nem jött be. Amikor már egy hete ment így a helyzet, akkor a párom azt mondta, hogy ha már nem szeretem és nem szeretnék vele élni, akkor közöljem és ő elköltözik. Pedig csak annyiban volt más a viselkedésem, hogy nem idegesítettem fel magam ha bunkó volt, csináltam a dolgom a konyhában a gyerekkel, ha segített ha nem, nem húztam fel magam, vagy volt, hogy elmentünk vásárolni a gyerekkel, közöltem vele, hogy szia, nem fűzögettem, hogy menjünk együtt. Szóval ennek az lett a hatása, hogy azt gondolta nem szeretem. Én nagyon sok reményt fűzök most ehhez a 40 naphoz, bár egyelőre úgy néz ki, hogy Ő nem fogja csinálni a feladatokat, de én ma ágyba vittem neki a kávét, mert a mai feladat, hogy egy váratlan kedvességet vigyünk véghez, hát én ezt tettem. Én mindenre képes vagyok egy bizonyos szintig, természetesen ha azt fogom látni, hogy valóban nincs értelme mert eltűnik a szeretet, akkor nem küzdök tovább. Én tudom a páromról, hogy soha nem tudna bántani, soha nem verne meg, bízom benne. Szeret minket, imádja a kislányát, csak hazajön fáradtan a munkából, ráadásul utálja a munkahelyét, itthon is csak a szokásos esti mizéria megy az altatással. Én megértem, csak mivel én is fáradt is kimerült vagyok, ezért kevesebb a türelmem, de dolgozni fogok rajta, hogy ne nehezítsem meg a mindennapjainkat!

Nekünk időnként az szokott segíteni, ha kettesben csinálunk valamit. Elmenni moziba, vagy sétálni. 7 hónaposan már pár órára rábíztuk a nagyszülőkre, most 11 hónapos és már aludt is nagyszülőknél, szerencsére nagyon jól érzi ott magát. Lehet, hogy ez segítene kicsit nektek is, nyugodtabban beszélgethetnétek.