Nagyon megromlott a kapcsolatunk a párommal, van egy kislányunk is,7 hónpos. Mégis mit kellene még tennem? Bővebben lent.

Én a 6 sal értek egyet.

Igaza van, te is csak annyit foglalkozz vele mint ő veled. Szerintem az már gáz ha valaki piszkálódik, a rendben is talál hibát. Az ilyen embereket nem szeretem, hisz semmi sem hibátlan. Mikor a férjem is néha beszólongatot a rendre vagy valamire, akkor elmagyaráztam neki, hogy azért mert én nem szólok attól még én tudok a kákán is csomót találni. Ha ő így akarja akkor legyen így.

Szerintem is próbálj meg elmenni barátnőzni akiknek ugyanúgy van gyerekük, játszótérre, sétálni, ő mag csináljon amit akar.

Nekem ez teljesen olyan, mint egy megkattanás. Hogy előtte 5 évig tiszta szerelem, megértés, egyetértés, és még vágyott is a gyerekre... Aztán hirtelen ilyen változás a személyiségében? Talán valami trauma állhat mögötte tudat alatt. Lehet, hogy őt nem akarta sem kihordani, sem megszülni az anyja, és belevésődött magzatkorában, hogy a gyerek teher, és hogy a házasság, amiben gyerek is van, már nem lehet boldog.

Értesd meg vele valahogy, hogy ha így folytatja tovább, elveszít téged is meg a gyereket is, mert mindenképpen elhúzod a csíkot ebből a pocsék helyzetből. Ha szeret téged/titeket, akkor ne röhögjön rajtad, hanem vonszolja el a seggét egy pszichológushoz/pszichiáterhez és próbálja meg kideríteni, miért lett belőle egycsapásra érzéketlen és bunkó ember szerető férj helyett. Mert ha így folytatódik ez a dolog, meg fog csalni. Ritkán mondok ilyesmit, de most nagyon úgy érzem, hogy nyilvánvalóan meg fog történni a következő években.

Magadat pedig ne add fel, magadhoz ragaszkodj. Ez a te életed, és nem oldod meg a problémát, ha feláldozod magad.

Ne figyelj rá te sem, és ne akarj megfelelni neki.

Nem lehet, hogy az anyósod telebeszéli valamivel a fejét?Mivel azt irtad, hogy sokat megy az anyjához.