Ver a feleségem, és teljesen tehetetlennek érzem magam. Pár hete ököllel támadt rám, ma este pedig váratlanul az arcomba verte a laptopomat, miközben békésen feküdtem az ágyon, és gépeltem- majd hozzámvágta a papucsomat. Valaki segitsen!?

Ezek a sorok:

"És ne gyere a gyermekággyal. Ez azért nem hinném, hogy ez az átlagos, de erre jól rá lehet húzni mindent. Te szültél már? Gondolom igen. Te is verted a férjedet."

És az, hogy a hozzászólásomból nem a jó szándékot, nem a segíteni akarást olvastad ki, hanem azt az egyetlen mondatot, ami Rád vonatkozott, amiben emlékeztettelek egy lényeges dologra.

Az utolsó mondat kérdőjeles lett volna, de telóról írok és így elég nehéz.

Nem azt a részt vettem csak észre, ami rám vonatkozott, leírtam, már többször is a véleményemet. Szerinted mind a két fél hibás, lehet, de a verés egyik féltől sem lehet megoldás.

Persze, hogy nem megoldás a verés!

Ez egy TÜNET! Hogy nagyon nagy baj van!

És ne feledjük, mindig kettőn áll a vásár!

A férj megoldása a "meggyőzéssel 'kordában' tartás nem megoldás.

Itt már néhányan írtak valóban jó megoldást. De ez nem a válás, nem a visszaütés, nem a gyógyszerszedés (egy szoptatós kismamának?!?!), hanem az OKI kezelés.

Gyengédség, figyelem, türelem, biztatás, szeretet, szerelem, illetve a hiányos ismeretek pótlása.

Egy valamire hadd hívjam még fel a figyelmet: az idő tényezőre!

Mennyi ideje tart ez az állapot?! Öt hete?

Aligha!

Vagy a kismama már a kórházból hazatérve így kezdte volna a kétgyermekes feleség életet?!

És itt jegyezném meg én is, mint ahogyan többek tették, biztos-e, hogy egy férfi panaszáról beszélgetünk, vitázunk?

Amúgy köszönöm a bocsánatkérést. Leplet rá!

:-)

Jobban beleéltem magam a helyzetbe.

Ha az én feleségem ütne meg engem bármilyen szituációban, akkor azonnal alám kerülne a szememben. Segítséget kéne kérnie, és valamilyen szinten bizonyítania, hogy ez egy pillanatnyi elmezavar volt. Elmennék vele (pár)terápiára is akár, változni is próbálnék, de annak megnyugtatóan a végére kéne járni, hogy ez miért is történt.

Ezt el is mondanám neki, aztán ha nem működik együtt, vagy nem vezet eredményre, akkor válás.

Már persze ha képes lennék a kezembe venni az irányítást. De kiútnak csak ezt látom.

Előző!

Igazad van!

Ebben a konkrét esetben azonban néhány bökkenőt látok!

1. nem ismerjük a másik fél elbeszélését, az ő szemszögéből - vajon ő mit panaszolna el?

2. a kérdező helyzetfeltárásaiban több ellentmondás van, erre többen vagy rákérdeztek, vagy véleményt mondtak.

3. a kérdezőnek elég hamar elfogyott a türelme - saját elbeszélése alapján nem éveket, nem hónapokat, hanem öt hétnél kevesebb időt tölt ún. rettegésben.

4. Túlzónak érzem a reagálásait, és itt jön be a képbe az, hogy nagyon nem életszerű, amit nekünk itt előtár. (nő írta? kitalált történet? szociológiai tanulmány írásához adatgyűjtés?)

4. nem válaszol arra a teljesen kézen fekvő kérdésre sem, miért nem kért segítséget a velük egy fedél alatt lakó idősebb nemzedéktől, valamelyikük szüleitől.

5. vannak élethelyzetek, amelyekben valamelyik félnek az agyát elönti az indulat, és olyat tesz, amit rendes körülmények között nem tenne. De a sértett fél nem kiabálja ki rögvest ezt a sérelmét, pláne egy öt hete szült anya által elkövetett tettet.