A férfiak nagy részének végülis nem jut olyan nő, amilyenre vágyik?

"Kèrdező te se vagy 100-as.

Mèg,hogy a fèrfinak nem kell jòl kinèznie aha.

Hogyne akkor mesèld màr el mièrt imàdjàk az izmos testet a nők,mièrt könnyebb sokkal csajoznom?"

Mert buknak az izomra, mert az a funkció része (a férfi az erős, a védelmező. Meg tudja védeni a nőt az ellenségtől és bírja a kemény fizikai igénybevételt). A sportosság, az izom előny, igen. De ez nem az a fajta "szépség"fogalom, ami a nőkkel szemben elvárt, és amire ipart lehet építeni. Azon túl, hogy legyen magas, izmos és lehetőleg formás legyen az arccsontja, a férfi külsejére vonatkozóan nincs sok megkötés. Az, ahogyan a nőtől elvárják a szépséget, hogy hányféle módon legyen ápolt meg milyen súlyban legyen, meg milyen ruhákkal emelje ki az előnyös részeit, egy más szint. A nőben a férfit az egészséges genetikája fogja meg, a gyerekei kihordójaként tekint rá ösztönösen, ezért kulcsfontosságú az, hogy szép legyen. És ezért van az, hogy egy nőnek egyébként sokszor elég is csak szépnek lennie. Egy modellcsaj akkor is rengeteg mindent elérhet az életben, ha a szépségén kívül semmilyen tőkéje nincsen. Egyébként ezért van az, hogy a szép nők rendszerint belül jóval kevésbé kimunkáltak, mint a kevésbé szépek, akiknek kompenzálniuk kell.

"Menjetek edzeni,keressetek piackèpes szakmàt vègezzètek el,szedjètek magatokat össze,hozzà 2 nyelvet tolni.

Legyetek vègre fèrfiak."

Van, akinek ez mind megvan, mégis egyedül van. Nem ilyen egyszerű a történet. Sokan vagyunk, akik úgy nőttünk fel, hogy egy konzervatív szemléletet kaptunk otthon, és abban a hiszemben nevelkedtünk, hogy elég erkölcsösnek, jellemesnek, udvariasnak lenni, és ezáltal majd kiérdemeljük a királykisasszony kezét. Felnőve pedig azt látjuk, hogy a tahóknak, gátlástalanoknak, pszichopata törtetőknek áll a világ, nekik viszont nagyon. A nőket a jellemesség meg udvariasság meg a legkevésbé szokta érdekelni. Nem arról van szó, hogy azt akarom, hogy jutalmazzák az életképtelenséget meg a rinyát, mert nyilván az visszataszító. Arról van szó, hogy szerintem sok hozzám hasonló fiatal pasi van, akinek csak annyi kéne, hogy egyszer esélyt kapjon egy olyan nőtől, akire vágyik, és abban a párkapcsolatban aztán valódi férfivá válhatna, családapává érhetne. Egyszer kéne azt megtapasztalnunk, hogy kifizetődik a komolyságunk, és az olyan önbecsülést adna, amire már mindent lehetne alapozni. Nekem, amikor rövid ideig volt ilyen barátnőm és mentem társaságba vele, fantasztikus élmény volt, teljesen máshogy éreztem magam a bőrömben. Mintha kicseréltek volna. És éreztem, hogy ez nem illúzió, hanem az is én vagyok, csak egyszerűen egy ponton túl kell egy alkalmas pár ahhoz, hogy ezt a fejlődési lépcsőfokot megugorja az ember. Persze van, akinek nagyon sikeres kamaszkora van, nincsenek családi terhei, nagyon támogató a családja, nagyon sok barátja van, ott adva van az az önbizalom, ami később automatikusan belépő a normális, csinos nőkhöz. Ez tök jó, csak ez sokaknak nincs meg, mert mondjuk szar dolgokat hoz otthonról, viszont ettől még ugyanolyan értékes ember. Csak nem olyan jó a showmanségben. Ez dühít minket: hogy látjuk, hogy az egész csajozás, úgy, ahogy van, semmi másról nem szól, csak az illúziókeltésről, marketingelésről, és végső soron abból lesz sikeres nőfaló, aki elhiteti a nőkkel, hogy az. Tényleg annyi csak a lényeg, hogy baromi magabiztosnak meg oldottnak kell lenni, csak nem mindenkinek olyan az életútja, hogy ezt képes sugározni, és nagyon nyomorult dolognak érezzük, hogy csak ennyi választ el másoktól, akiknek boldog párkapcsolataik vannak. Nekem is van ilyen haverom, és állítom, hogy emberileg semmivel nem jobb nálam. Egyszerűen jobb lapokat húzott. Jobb suliba járt, jobb környéken lakott, és összetartóbb volt a családja. Amíg ő hozzá hasonló haverokkal lógott, akikkel lehetett közösen ökörködni, meg elvitte a családja nyaralni a trópusokra, addig engem terrorizáltak a suliban, a szüleim meg otthon veszekedtek. Ő laza és magabiztos lett, mint egy mini Geszti Péter, én meg frusztrált, komplexusos és önértékelési zavaros. Nekem nem volt ott az apám, hogy lazaságot tanuljak tőle. A csajok pedig annyit látnak, hogy itt egy magabiztos ember, ott meg egy komplexusos. És hát nyilván a magabiztosat választják. A felszín mögé már nem néznek be, arra már nincs idő, mert mindenki rohan. Eredményképpen a nagyszájú pojácák viszik el a csajokat, mégha semmijük nincs is, amire nagy lenne a szájuk; paradox módon viszont ezek a sikerek már valós alapot adnak nekik, hogy később még magabiztosabbak legyenek. Nekem meg lehetnek akármilyen jó eredményeim, ha csak azt hozom otthonról, hogy soha nem leszek elég jó, meg világéletemben gúnyoltak a csajok, akkor nem lesznek sikerélményeim.