Srácok, akik valamilyen okból sikertelenek vagytok az ellenkező nemnél! Ti hogy dolgozzátok ezt fel?

Meghoztam, bár pár évig még égett bennem a láng, hogy azért ne így végződjön és próbáltam küzdeni ellene, majd mikor közel kerültem a célhoz nem kellett többé, nem izgatott. És lám-lám mi lett azóta? Semmivel nem lettem gazdagabb mint ezelőtt 5 éve. Csak még jobban rájöttem, hogy olyasmiben nekem nem lesz részem és nagyjából elfogadtam, semmilyen hatást nem gyakorol rám az a gondolat, hogy nem volt, nincs és nem is lesz romantikus társam.

Meg hagyjuk márt ezt a 15 évesen dolgot, a mai világban ahol már 13-14 évesen orrba szájba b*sszák egymást a tinik, én meg 15 évesen ott tartottam, hogy még lánnyal se csókolóztam, hagyjuk már, már akkor tudtam, hogy kevés vagyok ehhez.

Nekem jó így.

A pontozás a hülyék játékszere.

Egyébként meg ott vannak a hobbijaim és bár nem feltétlen nevezném sikertelennek a dolgot viszont nagyon rosszul viselem ha valaki beleszól a magánéletbe.

Így köszönöm de NEM !

Egyébként meg 1. mindenki úgy él ahogy akar.

2. Elnézve a munkatársaim + ismerősök életét az ilyen jelegű gondjaikkal. (Egyik kolléganőm pl most válik.)

Nem olyan biztos h rossz döntést hoz aki egyedül él.

Tanács.

Keres magadnak egy másik típusú függőséget. De olyat ami nem függ egy másik személytől.

Járj úszni, moziba, mixelj zenéket....

A kritikákat meg szard le jaj mán biztos meleg a gyerek. Ok majd gondolj erre mikor a másik gyerek a kis csivavával rohangál mer hát meg kell kaksiztatni. (Napi 3X.)

Meg a fizetése min 70%-ába fáj h nője van.

Egy klasszikust idézve.

"A man chooses, a slave obeys." Te döntesz.

"én meg 15 évesen ott tartottam, hogy még lánnyal se csókolóztam"

Én 19 évesen is ott tartottam, mivel előtte énis egy ilyen hisztis nyomi voltam mint a kérdező. Itt nyafogtam egész álló nap, hogy egy nőnek sem kellek. Aztán rájöttem, hogy ez így nem jó, összeszedtem magam, két év alatt kimásztam a depresszióból, legyőztem a szociális fóbiáimat és elkezdtem normális emberként élni. Nőkkel kezdtem ismerkedni, összehoztam randikat, végül rátaláltam a barátnőmre. Majdnem 3 éve együtt vagyunk, másfél éve együtt élünk(anyóséknál), két hete pedig albérletben élünk együtt. Igaz, ebben rengeteg kínlódás és mégtöbb munka volt, de visszatekintve megérte.

Az utolsó kommentelő szolgás, meg a nők csak a pénzt viszik hülyeségére meg inkább nem mondok semmit. Tipikusan az az eset, amikor olyasvalaki beszél a párkapcsolatól, aki semmit nem tud róla.

Kérdező!

Folytasd csak tovább a hisztit, hidd azt, hogy tökéletes vagy, süllyedj még mélyebbre a nőgyűlöletben. Ez egy teljesen érthető dolog a részedről, hiszen ha nem ezt tennéd akkor szembe kéne nézned a valósággal, hogy csak magadnak köszönheled a magányt, a megkeseredettséget és a szenvedést.

56#

Nem is olyan nagy baj, hogy ennél a kérdésnél nem engedik a vitát. Igazából egy ilyen emberrel nem is lehet vitatkozni. Ő az 55-ös kommentemből összesen annyit értett meg, hogy albérletben élek és szerinte ezzel én menőzni akartam. Az ilyen az észérveket nemismeri, a vita neki annyiból áll, hogy mocskolja azokat akik nem értenek együtt vele. Eleve én voltam a hülye, hogy megpróbáltam segíteni neki, mert olyan emberen nel lehet segíteni, aki önmaga választja a szenvedést és még jól is érzi magát amikor dagonyázhat a saját lelki mocskában.

58#

Mégis mivel vágnék fel? Azzal, hogy hárman ki tudunk venni egy albérletet? Hát tényleg irígylésre méltó, hogy nem volt más lehetőségünk, mivel én 100 kilóméterre lakom a szüleimtől mert ott nem volt munka, a barátnőm szülei úgy élnek mint az állatok és az alatt a másfél év alatt amíg velük laktunk kikészítettek idegileg, a lakótársunk apja pedig egy agresszív alkoholista. Ezzel dicsekszem szerinted? Hát te annál is hülyébb vagy mint eddig gondoltam.

Vagy az volt a dicsekvés, hogy kijöttem a depresszióból? Hát bocsánat, hogy leírtam, hogy ez sem egy lehetetlen dolog és igenis meglehet csinálni, ha az ember elég erős hozzá.

De mondtam, te fetrengj nyugodtan a saját sz_rodban ha neked ez okoz örömet