Csak én gondolom úgy, hogy nem jóképű férfiként nem sok értelme van élni? 20/F

Kérdező, egyetlen nagyanyámat ismertem egész életemben, mert a másik a születésem előtt néhány évvel meghalt. Akit pedig ismerek, az anyai nagyanyám (tehát anyám anyja), az egy gonoszkodó, kötekedő, önző, rosszindulatú nőszemély. Ha ilyen lettem volna, mint te, akkor az ő viselkedése és cselekedetei miatt most a diliházban csücsülnék valahol elzárva és magamba roskadva. De nem vagyok ilyen, én erős vagyok, és nem fogom hagyni, hogy mások tönkretegyék az életem. Sajnos anyám nem ilyen erős lelkileg, mint én, és nagyanyámnak őt sikerült tönkretennie, ezért nagyon haragszom nagyanyámra. És haragszom rá azért is, mert látom, másoknak milyen jó a kapcsolatuk a nagymamájukkal, nekem pedig ezt soha nem volt lehetőségem megtapasztalni, ő az egyetlen nagymamám, akit ismertem, és ezt a jó nagyszülő-unoka kapcsolat lehetőséget elvette tőlem, megfosztott ettől.

Te még 20 éves vagy, fiatal, van időd a sarkadra állni és úgy dönteni, hogy nem érdekelnek mások, te akkor is jól fogod érezni magad, és élsz. Vagy visszabújhatsz a csigaházadba, ha gyengének érzed magad, és járhatsz életed végéig pszichiáterhez majd. Ha nem vagy elég erős, ezért sem vagy hibáztatható, csak tudd, hogy most még van időd ezt megelőzni, és anyámnál is lett volna idő megelőzni, ha ismerték volna a kezdeti jeleket, ha lett volna a témában annyi szakirodalom, mint manapság, és időben lépnek, én még kicsi voltam, ha most visszamehetnék az időben, akkor tudnám, mit kellene tenni, mert én ebben nőttem fel, és első kézből láttam, hogyan alakul át az idióta nagyanyám hatására, és most már itt van az orrunk előtt egy rakás könyv, hanganyag, ami segít a megelőzésben.