Miért baj egyesek szerint a mindegy, csak valaki felfogás?

Én egyedülállóként is teljes ember vagyok, és ez így jó. Nem egy másik emberbe kapaszkodok, hogy jól érezzem magam. Ez óriási teher egy kapcsolatfüggő ember párjának. Ha esetleg mégis vége lesz a kapcsolatnak, az ilyen kapcsolatfüggők, nagyon magukba zuhannak, esetleg még öngyilkossággal is fenyegetőznek (a napokban volt is ilyen kérdés), egyesek nem akarják elengedni a párjukat sehova úgy, hogy ne velük menjen, de ismertem egy csajt, aki a párja mellett nem tűrt meg ellenkező neműeket, mindenkire féltékenykedett (a párja nőrokonain kívül).

Legyél egyedül egész, és keress egy másik egész embert, hogy ketten együtt valami újat alkothassatok, de ne attól érezd magad teljesnek, más minőség egy kapcsolat és más minőség egyedülállóként élni, de mindkettő lehet teljes, ha jól működik és te jól működsz az adott helyzetben. (Gondolhatsz arra is, hogy egy rossz párkapcsolat sokkal rosszabb lehet - és jellemzően rosszabb is -, mint egyedül...)

Hát, ez így tényleg unalmas, csak ezt te teszed unalmassá, ha lennének ötleteid, egyedül sem ennyi lenne az életed. Én veled ellentétben folyton időszűkében vagyok, de soha nem jönnék össze hozzád hasonlóval. Az ilyen emberek jellemzően visszahúznak, és nem szokásuk felvenni a tempót.

Mit szólnál, ha gépezés helyett mondjuk kezedbe vennél egy regényt?

Látod, te semmi értelmét nem látod, számomra pedig az olvasás szórakoztató, akár egy online játék vagy az, hogy elkészítsek egy excel fejlesztést, vagy elutazzak valahova, ahova szeretnék, filléres áron...

A te életed unalmas, mert te is az vagy, ha változtatni akarsz, ne másra támaszkodj, hanem magadat vedd górcső alá, miért lettél ilyen, mi lelkesít, miért mástól várod a megoldást, miért nem mersz/akarsz önálló, teljes ember lenni (képes lennél rá, bárki képes rá). Robot életet bárki tud élni...