Tolerálnátok, hogy akivel ismerkedtek pszichológushoz jár?

A legtöbb embere élete során átél depressziót legalább kettő alkalommal. Sokan nem is veszik észre, hogy azok, és sokszor a környezet számára sincsenek jelek.

Aztán vagy túlleszel rajta idővel csak úgy, jobb esetben csak magadban szenvedsz, rosszabb esetben megkeseríted a környezeted életét is.

Ha nem major depresszióról beszélünk, hanem csak egy enyhe szubdepresszió van, nekem semmi gondom nem lenne vele, ha mellette már folyik a terápia. Ellenben nagyon óvakodnék azoktól, akik szentül hiszik, hogy nekik aztán nem kell pszichológus, ők maguknak megoldanak mindent. Ezek miatt az emberek miatt kell a környezetüknek terápia.

Örülnék, hogy foglalkozik a lelkével.

Ha már vagyunk olyan kapcsolatban, akkor rákérdeznék, hogy miért jár. Mondjuk ha már beszél róla nekem, akkor lehet akkor is rákérdeznék, ha még nem vagyunk olyan kapcsolatban, csak megmondanám, hogy ha nem szeretné, akkor ne ossza még meg velem.

Illetve külön örülnék annak is, hogy akkor is őszinte, ha még nem akar beszélni róla részletesen és képes természetesen kezelni egy ilyen szituációt. Nem vagyok jó a játszmázásban és nagyon nem szeretem, szóval nekem minél egyértelműbb és őszintébb egy kapcsolat, annál jobb.

Most kezdtem el nemreg jarni terapiara, de meg a kapcsolatunk elott kezdodtek a problemaim.

A parom tudott rola, mindenbe beavattam, de akkor meg csak ismerkedtunk. Nem volt hatasa a kapcsolatunkra olyan mertekben, hogy erzelmileg kart okoztam volna neki. Kitartott mellettem es segitett, amiben tudott. Terapiara harom honapja kezdtem el jarni, de a problema mar 4 eve fennallt, parommal 3 eve vagyunk egyutt. Ugyhogy en mar az ismerkedes alatt panikbeteg voltam.