Vannak még 45 év feletti nők, mint én is, akik már teljesen lemondtak a “párkeresésről” és jól érzik magukat így?

Elég szomorú ezt így olvasva.

Szerintem a fő gond, hogy te beleeláttál és olyasmit is elvártál volna a parnereidtől amire ők alapból alkalmatlanok.

Én másmilyen vagyok mint te.

Az én alapelvem az hogy nem várok el semmit se senkitől.

És nem látok bele senkibe semmit.

Ez néha bevallom nehéz, mert időnként érzelmileg is megérint egy-egy nő.. De ez illúzió, csak az én fejemben létezik amit gondolok, érzek,nem pedig az övében.

Ezért én kifejezetten imádom ha akit Megismerek nagyon más mint én,akár elvont szinten extrém.

Legyél önmagad és kész

Cserébe itt lehetsz velem,

élvezheted az életemet, de ha nem válsz be, repülsz.

Azért is érezheted így mert most hormonális változásokon megy keresztül a tested. Most értél a perimenopauza állapotába. Ilyenkor csökkenni kezd a libidó, már elértél a "lesz*rom a párkapcsolatokat" állapotába.

Persze minden nő más, nem mindenkinél megy ez egyformán és azonos időben végbe. De a menopauza 50 éves kor körül mindenkit elér.

Ezért is érezheted úgy hogy neked már mindegy, jó lesz egyedül is.

De ha egyszer jönne valaki akivel igazán egy húron pendültök, szerintem te is "legyőznéd" a hormonjaidat.

Ez a hormonváltozás azokat is eléri akiknek nem voltak igazán nagy csalódásaik, vagy éppen jó kapcsolatban, házasságban élnek. Nem kell hozzá csalódás hogy eljuss a "lesz*rom" állapotába (ebben a korban a hormonok játéka az egész).

Bőven 45 alatti nőként én nagyon irigyellek, hogy el tudtál jutni eddig.

A lemondás/elengedés nálam is megvan, mivel nem tehetek mást, de még szenvedek, hiányzik a szex és a fizikai intimitás. Feszült és keserű vagyok emiatt. Meg bennem van egy fájdalom, hogy nekem ez "jutott" = semmi jó szintén, csak a láthatatlanság, a nem kellés, a mellőzöttség vagy hogy jobb híján rám fanyalodtak volna mindenféle szörnyű fazonok, ők is leginkább csak belém egészségügyi üríteni meg esetleg főzetni és takaríttatni velem magukra, ja meg a sok bántó megjegyzés és viselkedés-, illetve hozzáállásbeli megnyilvánulás a kinézetem miatt. Így én nem tudok igazán jól lenni. Max. egy korai klimaxban bízhatok, de még azt követően is marad ez a fájdalom, csak a feszültség csökken majd talán.

Pár éve így vagyok, 40 éves korom óta.

Két hosszú kapcsolatom volt, 10+ év mindkettő meg még gimiben jártam valakivel 2 évig. Az utolsó évek nagyon megviseltek.

Mióta szingli vagyok, kinyílt a világ. Azt csinálok, amit akarok, nem kell alkalmazkodni, nem bánt senki. Programokra járunk a gyerekeimmel, idő és pénz jut a hobbijaimra, sokkal több öröm van az életemben. A szex meg nem hiányzik, de őszintén szólva az is jobb egyedül.

Tudom, hogy tudnék pasit felszedni, van olyan, aki ismerkedne. De egyáltalán nem vagyok erre nyitott.