Elkészült egy tudományosan kidolgozott intézkedéscsomag az incelek problémáinak megoldására. Mit gondoltok róla?

"Mi történt 28 és 35 éves kor között? Erre tényleg kiváncsi vagyok, mert ebben az életkorban a férfiak élethelyzete már nem nagyon szokott változni, így a személyiségük se."

Nem a külseje, vagy az anyagi helyzete volt a gond. Mint írtam a negatív oldala erősödött.

Egyre kevesebbet vett ki a közös feladatokból, a covid miatt a magánvállalkozása megfeneklett így másodállást vállalt, ahol az új közeg elvitte a barátokkal "bulizás" és ivás felé. Nem lett volna szükség a plusz pénzre, ha őt nem zavarta volna, hogy kevesebbet keres, mint amit megszokott. Így is többet hozott haza, mint én, ketten együtt jól megéltünk. Az addig semmit nem ivó, havi egyszer barátokkal összejáró ember minden héten, de inkább heti 2x ment haverokkal és már otthon is rendszeresen sörözgetett.

Hogy mi történt? Én elvégeztem két egyetemet, biztos munkahelyem és bevételem volt, bár kevesebb, mint neki. De ezzel nekem semmi bajom nem volt. Kettőnk közül őt zavarta, hogy nem tart ott az életében, ahol szeretett volna. Neki lett ettől kisebbségi komplexusa, talán depressziója, általános rosszkedve, elégedetlensége. Egyre kevesebb időt töltött otthon, egyre kevesebb időt töltöttünk együtt. Egyre feszültebb volt és egyre távolodtunk.

Amit otthon töltött időt, az alatt is inkább csak filmezgetett, mobilt nyomkodott csendben. Màr csak lakótársak voltunk a végén.

Szépen zártuk le, vita, harc, veszekedés nélkül.

De teljesen más ember volt a végén, mint az elején.

Az ambíciózus, vidám, energikus, munkamegosztás párti, ember negatív, lusta, érdektelen lett. Az említett negatív oldal, ami az elején is érződött, az a "a 'zasszony dolga" hozzáállás. Én nem vagyok a ház melege. Nem sütök, főzök, nem fogom kiszolgálni a 'zuram. Az első pár évben is érezhető volt, hogy fontos neki a háziasság, de még azt hittem, tudok benne fejlődni és megtaláljuk az egyensúlyt, mert neki is alap volt, hogy mosogat, mos, porszívózik stb. Aztán, ahogy a békát főzik, lassan átjátszotta rám az összes feladatot szinte. És nem csak pillanatnyi hangulat volt sajnos, hanem ez lett az általános hétköznap.

"Az addig semmit nem ivó, havi egyszer barátokkal összejáró ember minden héten, de inkább heti 2x ment haverokkal és már otthon is rendszeresen sörözgetett.":

Olvasom ezt úgy, hogy most ment le a harmadik doboz..

..Tehát van tapasztalatom a dologban. Erre lehetett számítani korábban is szerintem, nem 28 évesen kezdődik.

"nem indult be a "szabadúszó" karrier, amit ígért.":

Ez is igaz azért

2733, egyrészt elindult, sőt jól ment, aztán jött a covid, de, ha arra koncentrál, vissza tudta volna építeni szépen.

De, nem engem zavart a dolog, nem ezért szakítottunk, hanem azért, amit ez a helyzet vele tett. Amilyenné ezután vált.

"Olvasom ezt úgy, hogy most ment le a harmadik doboz..

..Tehát van tapasztalatom a dologban. Erre lehetett számítani korábban is szerintem, nem 28 évesen kezdődik."

Azért én ismerek olyanokat, akik nem alkoholisták. Szóval, valakitől, aki nem iszik (többet, mint ami normális) évekig nem evidens, hogy 30 fölött alkesz lesz. Főleg, hogy az apja ebbe halt bele és elítélte az ivást.

2734: Valahogy ez a történet jobban megérint, mint gondoltam.

Ez a csávó én vagyok. A 2010 -es években együtt maradok azzal a béna kövér csajjal, akit soha nem is szerettem mert nincsen más. Aztán családot akar alapítani és rávesz, hogy a céges karrierút helyett alapítsak saját vállalkozást.

Aztán becsődöl a vállalkozás a Covid alatt és az addig "visszanyomott" alkoholizmusom - amit egy normális nő észrevesz - beüt. Utána ahogy egyre többet iszom, a nő, akit választottam elkezd egyre negatívabb módon viselkedni velem ahelyett, hogy megadná az érzelmi támogatást. Persze a nő nekem sem tetszik, így felmegyek Tinderre ahol látom, hogy a párkapcsolati piac már nem olyan, nincs matchem.

Ennek következtében még többet iszom és a "Linda" szakít velem.

Ez lett volna a történetem, ha ott 2018 -ban belemegyek abba a kapcsolatba. Simán el tudom képzelni, hogy valami hasonló történt a volt pasiddal is.

"Azért én ismerek olyanokat, akik nem alkoholisták. Szóval, valakitől, aki nem iszik (többet, mint ami normális) évekig nem evidens, hogy 30 fölött alkesz lesz":

Úhh

"Aztán, ahogy a békát főzik, lassan átjátszotta rám az összes feladatot szinte. És nem csak pillanatnyi hangulat volt sajnos, hanem ez lett az általános hétköznap."

"Az első pár évben is érezhető volt":

Tehát láttad a jeleket, de annyira tetszett a férfi, hogy figyelmen kívül hagytad az összes többi kérőt és vele jöttél össze.

De akkor is így lett volna, ha tudod, hogy ez 10 év elköteleződést jelent?

2735, a különbség, hogy nálunk volt kölcsönös szerelem, nem vagyok kövér, vonzódott hozzám az elejétől és a vége után ő keresett meg, hogy "barátkozzunk" tovább, mert egy olyan kapcsolatot veszni hagyni vétek, amiben a szeretet ennyi ideig megmarad. Plusz a magánvállalkozásba se miattam fogott, már építgette, mikor megismertem. Akkor még voltak mellékállásai, hogy fenntartsa magát, aztán beindult végül a dolog. Ugyanígy újra fel tudta volna húzni (nem csődölt be teljesen), ha erre figyel a haverok, buli, pia helyett.

Ami a támaszt illeti, aki nem akar kimászni a gödörből, annak mindegy, hogy kezet nyújtasz, kötelet dobsz, vagy létrát eresztesz, köszöni, marad ahol van. Épp elég ideig vártam, hogy engem keressen a bajával. Ha ő inkább haverozgat 35 évesen, az az ő baja.

Most talált valakit, aminek örülök, de barátoktól tudom, hogy siratta a kapcsolatunkat több, mint egy évig és persze minden és mindenki hülye volt rajta kívül. Mint mondtam, nem lehet mindenkin segíteni. Talán most okosabb lesz.

"Az első pár évben is érezhető volt":

Tehát láttad a jeleket, de annyira tetszett a férfi, hogy figyelmen kívül hagytad az összes többi kérőt és vele jöttél össze.

De akkor is így lett volna, ha tudod, hogy ez 10 év elköteleződést jelent?"

Te meg a válaszom nagy részét hagytad figyelmen kívül.

Egyrészt, leírtam, hogy évekig tartotta magát ahhoz, hogy közösen csináljuk a házimunkát, nem kellett noszogatni, szólni, csesztettni. Az elfogadhatónak tűnt, hogy hétvégén főzök valamit, ő meg elmosogat, meg olykor sütök sütiket. Sokáig azt hittem sikerül egy kellemes egyensúlyt összehozni. Aztán, mikor nagyon sokat dolgozott, jogosnak tűnt, hogy enyém a több házimunka, de hétvégén ő is megcsinálta, ami jutott. Aztán ez is kikopott és maradt az egész a nyakamon. Évek alatt történt ez, jól megmagyarázva. Mint írtam, már okosabb vagyok, mostanra zéró tolerancia van ilyen téren, amire rendszeresen megkapom a hüledezést, ha ez a téma felmerül barátokkal, családdal. Pedig, tartani fogom magam hozzá, hogy felezzük a feladatokat, akármilyen jó indoka van ez ellen a jövendőbelinek.

Azt is kihagytad, hogy eleve egy életre kerestem partnert. Sokáig hittem is, hogy megtaláltam.

De, hogy válaszoljak, nem, ha a törvény csomag akkor él, akkor se tudtam volna 18 évesen másképp dönteni. Mert nem tudtam, amit ma már igen.

2712

Mi garantálja azt, hogy bármi is lesz? A nőnek egy ilyen undorító szituációban az a lényeg, hogy minél előbb szabaduljon meg tőled, nem pedig az, hogy békében, szeretetben éljetek.

Ha még ennyi magyarázás után sem érted, az.... Maradjunk annyiban, hogy baj.

2718 de, eddig is kényszerházasságról beszéltünk. Az, hogy el kell döntenem, éhen halok, vagy összeházasodok egy nekem kicsit sem vonzó férfival....azt nem igazán mondanám választásnak...

1. Nem, mert éhen döglünk, vagy házasodunk. A második miatt valószínűleg nem fogunk meghalni.

2. Nem, hisz 22 éves kora után súlyos pénzeket kéne fizetnie.

3. Megintcsak nem. Azzal kényszerülne össze, akivel tudna, nem azzal, akivel akarna.

Még mindig nincsen szabad döntés. Mint írtam, az nem szabad döntés, hogy vagy azt teszem, amit te akarsz, vagy lényegében rövid időn belül éhen halok...

2719 a balfék incelkéket én nem nevezném igazi férfiaknak...