Elkészült egy tudományosan kidolgozott intézkedéscsomag az incelek problémáinak megoldására. Mit gondoltok róla?

"Szabad döntés van mindig.

Akkor hol a kényszer?":

Annyiban igazuk van a feministáknak, hogy a családon belüli kizárólag szexuális erőszak gyakorlatilag engedélyezve van. Jelenleg ugye ha a nő akarata ellenére történik a szex, az mindig szexuális erőszaknak számít.

Ebben a rendszerben annyi változás lenne, hogy ha a nő a szex megtörténte előtt beleegyezik (akár 10 évvel korábban), akkor utólag nem vonhatja vissza... viszont továbbra is kell beleegyezés a nő részéről.

"Azért jöttél össze vele, mert tudtad, hogy nincs tétje a dolognak. Ha 10 évig együtt kellett volna vele lenned, nagyon meggondoltad volna, mielőtt belemész. És lehet, hogy végül úgy döntesz, ez a férfi nem lesz jó, inkább megpróbálom azzal a rendes gyerekkel az egyetemen, akihez nem vonzódok annyira, de azért eléggé, hogy működjön és cserébe lesz egy boldog 10 évem utána."

Nem, azért, mert szerelmes voltam, nagyon. Emellett akkor sem 1 évre kerestem társat, több, mint 7 évet voltunk együtt, mindig is "férjet" kerestem.

Volt előtte próbálkozásom olyannal, aki papíron tökéletes lett colna, csak épp 0 volt a vonzalom részemről. Nem működött, pedig nagyon bele akartam szeretni. Sőt, szép lassan átcsapott undorba az egész. Ez a reális végkimenetel sajnos.

"Ezt már kifejtettem 1000 válasszal ezelőtt. A helyzet az, hogy nincs ilyen vonal, a múltbeli hibáinkból tanulunk. Ha a lány 18 évesen nem hozza meg a döntést, akkor nem tanul belőle és 28 évesen fogja meghozni. "

Csakhogy a valóságban a legtöbben 15-16 évesen kezdenek kapcsolatokat, próbálkoznak ezzel. Jellemzően nem 28 évesen keresnek először párt a nők, ez a ti mániátok.

Tehát, a jelen rendszer szerint szerez bőven tapasztalatot egy 28 éves egy 18 éveshez képest abban a 10 évben.

"Amelyik férfi pedig elég jó volt arra, hogy akkor úgy dönts, az nem hiszem hogy 6 évvel később annyival rosszabb lenne..(hacsak titkol valamit, de ennek meg utána kell járni)" Egyrészt egy 18 éves lány biztos "utána jár" annak, akivel ismerkedik, másrészt 6 év alatt nagyon sokat változik egy fiatal. Egy 40-es ember már kevésbé, de egy 18-30 közötti igen. Mert rengeteg új élmény éri, fokozatosan erősödik a személyisége és rögzül.

Az említett páromnak pl. a negatív oldala erősödött. Azt, aki az első 3 évben volt, össze se lehet hasonlítani azzal, aki a végén volt. Pedig, ő már idősebb (28 éves) volt, mikor megismerkedtünk. De nagyon sok minden történt 7 év alatt, ami alakította.

Ezért mondom, hogy párkapcsolati tapasztalat nélkül ítélkezni, tervezeteket összehozni nagyon buta dolog. Nincs rálátásotok.

"Nem, azért, mert szerelmes voltam, nagyon.":

Oké, de attól még végiggondolhattad volna, hogy a pasiddal milyen problémák lehetnek később, ha belemész egy 10 éves házasságba. Erre persze nem volt szükség, így nem gondoltad végig. Gyakorlatilag pozitívan jöttél ki az egészből (tanultál belőle és le tudtad adni a pasit), ahogy a férfi is, pedig ő lehetséges, hogy nem érdemelte volna meg. Közben a férfi, akivel valóban össze kellett volna jönnöd, meg vesztett a játékban.

"Pedig, ő már idősebb (28 éves) volt, mikor megismerkedtünk. De nagyon sok minden történt 7 év alatt, ami alakította.":

Mi történt 28 és 35 éves kor között? Erre tényleg kiváncsi vagyok, mert ebben az életkorban a férfiak élethelyzete már nem nagyon szokott változni, így a személyiségük se.

Lehetséges tippek:

1. drog

2. nem indult be a "szabadúszó" karrier, amit ígért.

3. kopaszodás

Az első két esetben te vagy a hibás, mivel minimális emberismeret birtokában szűrhetted volna a pasit. A harmadik esetben meg.. jogosan mondom, hogy +4 év.

2726, nincs olyan, hogy valóban össze kellett volna jönnöm bárkivel.

"Oké, de attól még végiggondolhattad volna, hogy a pasiddal milyen problémák lehetnek később"

Ha lenne egy jósgömböm, biztos okosabb lettem volna. Előre igen nehéz kitalálni, hogy milyen problémák lesznek, teljesen más életkörülmények között évekkel később.

Mindketten nyertünk és veszítettünk is (akivel meg nekem "kellett volna" összejönnöm, gondolom mivel olyan jó választás, talált mást közben). Nyertünk tapasztalatot és veszítettünk időt. Így működik a világ.

Most sokkal jobban fogok szűrni, ha elkezdek párt keresni. Egyrészt, már tudom mire figyeljek, mi az, ami nekem kell egy kapcsolatba, ami nélkül boldogtalan vagyok és hol vannak a határaim. Ahogy azt nem tudhattam előre, ő hogy változik, úgy saját magam se ismertem pàrkapcsolati helyzetben. Meg kellett tapasztalni. (Többek közt) Ezt a tapasztalatszerzést, ennek lehetőségét venné el a tervezett csomag.

De, nekem egyelőre nem hiányzik a kapcsolat. Teljesnek érzem az életem pár nélkül is. (Ez az érzés se volt meg korábban, a tapasztalatszerzés előtt)

Ugyanakkor, ha akkor (18-20 évesen) kell döntenem aközött, hogy a szerelmemmel házasodok, vagy egyedül éhenhalok, egyértelmű mi nyert volna. Ez pedig, ha nem tudunk szétválni, mikor a dolog végleg megromlott, nagyon rossz lett volna mindkettőnknek. Elélni egymás mellett úgy, hogy már csak feszülünk, kerülni egymást még 3-5 évig a házban... Ő rendes volt, nem kérte volna a "házastársi kötelezettséget", mert a kérdezővel ellentétben tudta, hogy az nemierőszak. Ha nemet mondtam, akkor nem volt szex, ha úgy volt hetekig. Nem rohangált volna a rendőrségre jelemteni. A rossz időszakokban nem vágytam rá, ahogy volt olyan is, hogy miatta nem volt hetekig szex. Ez lenne a normális.

Hiába próbáltuk menteni, nem lehetett. Egy szar kapcsolatban élni pedig nagyon rossz hatással van az emberre minden téren.

"Ha nemet mondtam, akkor nem volt szex, ha úgy volt hetekig.":

Aham. Van egy negyedik tippem is. A párkapcsolati piac változott 7 év alatt és rájöttél, hogy jobb pasit is tudsz szerezni.