Elkészült egy tudományosan kidolgozott intézkedéscsomag az incelek problémáinak megoldására. Mit gondoltok róla?

"Ebből azt a következtetést vontam le, hogy a szerelem/szexuális vonzódás a nőkben nem csak a nőn meg a férfin múlik. A harmadik tényező a PIAC. A programpontok célja a PIAC szabályozása, amivel az érjük el, hogy minket a jelenleg figyelmen kívül hagyó nő IGAZ SZERELEMBEN fog részesíteni.

Írtátok hogy a nő az adó miatt megy hozzá a férfihoz. Nyilván lenne ilyen is, ahogy olyan férfi is van, akit nem érdekel a szerelem. Mi nem ezek a férfiak vagyunk. Az adó célja inkább az, hogy az unproduktív manager kvótanő típust, aki az instagrammon minden héten új országba megy és 30+ Chad ment át rajta, a családalapítás és az igaz szerelem felé “tereljük” - például azzal is, hogy látja, hogy a másik szegény nő aki a pénz miatt jött össze, boldogabb nála."

Az a baj, hogy fogalmad(fogalmatok) nincs arról, hogyan működik egy kapcsolat, milyen, hogyan működik a szerelem. Olyan, mintha úgy akarnátok űrhajót építeni, hogy annyi tudásotok van mindössze, hogy láttátok a holdraszállást a tvben.

Nem leszel azért szerelmes, mert nem jut más. Azért leszel szerelmes, mert abban a pillanatban, az a pasi meg tud valamit pendíteni benned.

Ha a saját életemből indulok ki, katasztrófa lett volna, ha az első szerelmemmel együtt maradok a kötelező 10 évre. Kicsit több, mint 2 éve szakítottunk és még vissza lenne 1-2 év, (hiszen, nem azonnal házasodik az ember) ha akkoriban házasodunk, hogy ne nullázódjak anyagilag a tervezett törvény miatt.

Egy 18-20 éves fiatal nem tud tudatosan jól dönteni az esetek többségében. Nem bánik jól, vagy sehogy nem bánik a pénzzel, így nem tudja felmérni a másik hogy áll ezzel, nincs kialakulva a személyisége így sokkal könnyebben elnyomják, alakítja a pasi saját szájíze szerint és, ha az elején nem tud jól kiállni magáért, nem húzza meg a határokat, a pasi a fejére nő.

Más történet, aki 16-18 évesen már külön él a szülőktől és eltartja magát, de nem ez az átlag.

Szóval, nagyon, nagyon rossz házasságok lennének többségben az ilyen, gyorsan kell valaki kapcsolatokból. Nem véletlen marad fenn alog pár a gimi végén, egyetem elején kötött kapcsolatokból.

Kérdező, te komolyan abban reménykednél, hogy hátha X év után megtűrne annyira, hogy esetleg a szeretet kisebb jelét is mutatja? Ne haragudj, de ez valami hihetetlen szánalmas és ajánlom, hogy olvass utána a Stockholm-szindróma mibenlétének.

A szerelemhez, de mégcsak a szeretethez is elengedhetetlen a teljes szabadság és a kölcsönös tisztelet. Abban, amiről te írsz, ezek nem valósulnának meg.

Amúgy...

Nem lenne ennél SOKKAL egyszerűbb, ha korlátoznák azt, hogy egy adott pasi mennyi ideig lehet fenn társkeresőn és/vagy mennyi csajra írhat rá? Lehetne kiegyenlítettebb a nemek aránya, plusz a nőket nem ijesztenék el az értelmetlen üzenetekkel. Férfiként lehet hogy várni kéne pár hónapot hogy bejuss, de a ti logikátok alapján ha már bent vagytok, nagyobb esélyetek lenne.

"Ha már minimum 10 évre (a ti szavaitokkal élve) belekényszerül a nő egy adott helyzetbe, akkor neki is érdeke, hogy a legjobbat hozza ki belőle. Ez idővel eredményezhet őszinte szeretetet, szerelmet."

Látszik, hogy ti incelek miért nem érdemeltek párkapcsolatot. Fingotok sincs az emberi kapcsolatokról és a szerelemről. Ez rohadtul nem így megy, nem lesz őszinte szeretet és szerelem a kényszerházasságtól.

"Az a baj, hogy fogalmad(fogalmatok) nincs arról, hogyan működik egy kapcsolat, milyen, hogyan működik a szerelem":

Ti nem tudjátok.

"Nem leszel azért szerelmes, mert nem jut más.":

A nők igenis értékelik saját magukat meg a férfiakat is és kevés kivételtől eltekintve olyan férfiba lesznek szerelmesek, akiket saját maguknál magasabb értékűnek tartanak. Nem arról van szó, hogy nem jut más, hanem arról, hogy ha Tinderen 5 perc alatt le tudok szervezni egy találkozót nőként egy 9/10 -es Chaddel, utána a szomszéd fiú már nem lesz annyira vonzó, mint korábban lett volna. Ez a valóság.

"Ha a saját életemből indulok ki, katasztrófa lett volna":

Azért jöttél össze vele, mert tudtad, hogy nincs tétje a dolognak. Ha 10 évig együtt kellett volna vele lenned, nagyon meggondoltad volna, mielőtt belemész. És lehet, hogy végül úgy döntesz, ez a férfi nem lesz jó, inkább megpróbálom azzal a rendes gyerekkel az egyetemen, akihez nem vonzódok annyira, de azért eléggé, hogy működjön és cserébe lesz egy boldog 10 évem utána.

"Egy 18-20 éves fiatal nem tud tudatosan jól dönteni az esetek többségében.":

Ezt már kifejtettem 1000 válasszal ezelőtt. A helyzet az, hogy nincs ilyen vonal, a múltbeli hibáinkból tanulunk. Ha a lány 18 évesen nem hozza meg a döntést, akkor nem tanul belőle és 28 évesen fogja meghozni. Ezért mondtam a 10 évet. Döntünk, majd tanulunk belőle. Amelyik férfi pedig elég jó volt arra, hogy akkor úgy dönts, az nem hiszem hogy 6 évvel később annyival rosszabb lenne..(hacsak titkol valamit, de ennek meg utána kell járni)

"aki 16-18 évesen már külön él a szülőktől és eltartja magát, de nem ez az átlag.":

Pedig egy ilyen világ lenne a jó. Nyilván manapság ez nem lehetséges, mert egyrészt lakhatási válság van, másrészt ennyi idősen még az oktatási rendszerhez van láncolva az ember ahol a rohadt fontos Babits Mihányról kell tanulnia.

"Szóval, nagyon, nagyon rossz házasságok lennének többségben az ilyen":

Ezekszerint akkor dédszüleink kapcsolatai nagyon rosszak voltak (nem, sokkal jobbak voltak mint ma). Ha igazad is lenne, a 18 éves lány 10 év után tud kezdeni egy új családot 28 évesen.. de nem kell mert jól választ, mivel következménye van a döntésnek.