35-45 közötti gyermektelen incel férfiak akik elengedtétek végleg a társkeresést: hogy csináltátok? Hogy tudtátok azt mondani hogy ennyi, nem ismerkedem tovább? Mit csináltok helyette? Nem hiányzik soha hogy bemutassatok valakit a családnak?

Bár még nem ez a korosztály vagyok, de azért válaszolok.

3 éve adtam fel végérvényesen, akkor ismerkedtem egy fiatal, nagyon szép lánnyal. Konkértan ő kezdeményezett nálam, ő jött oda és egyébként egész jól is alakultak a dolgok. Úgy tűnt nagyon is érdeklem, a találkozóink (randik) jól sikerültek, aztán valamiért 180 fokos fordulatot vett a hozzáállása irányomba. Bunkó lett velem és elhordott minden szarnak, az összes haverom, barátom előtt. Nem igazán értettem mi a franc történhetett, majd végül kiderült, hogy egy másik sráccal jött inkább össze. Eléggé összevesztünk, aztán a fejemhez vágta, hogy nekem soha nem lesz senkim, örökre egyedül maradok.

Ebben sajnos igaza volt/van.

Mintha elátkozott volna, azóta konkrétan senki még csak minimális szinte nsem érdeklődött utánam, semmilyen jelzést nem kaptam egyetlen nőtől sem, hogy kezdeményezhetnék, hogy szabad a pálya. Senkit nem érdeklek ilyen téren. Régen se voltam túlzottan népszerű a nők körében, de most már évek óta a totális nulla, abszolút láthatatlan vagyok.

Úgyhogy feladtam, nincs már semmi esély.

Vannak pillanatok amikor hiányzik. Pl meglátok egy párt milyen tökéletesek együtt.

Mivel nem ismerem a másikat nekem nem maga az ember kell, hanem a törődés. vagy az, hogy van valaki aki rajong értem. Az ilyenért a csillagokat lehoznám az égről.

A valóság sajnos az, hogy egyedül jobban haladok az életben. Talán túl anyagiak vagyok, de ez a világ erre épült fel. Családot, gyereket sem szeretnék. Egy társat talán, de olyat találni aki szintén ne szeretne családot alapítani nehéz, de nem is érdekel már.

Mivel velünk nem ismerkedik senki, ezért nekünk nem nehéz másokkal nem ismerkedni.

39 f incel