30-as szingli nők, ti miért vagytok egyedülállóak?

Elváltam 27 évesen. Próbálkoztam jópárszor, volt is pár kábé-oké randipartnerem, de valahogy mindről kiderült valami.

Pl 1/ a full mamihotelesek. Itt nem arra gondolok, hogy anyagi okokből valaki szülőkkel él mert a mai albérlet és ingatlan árak rettenetesek. Hanem mikor anyu mos-főz-takarít a kisfiára. Az egy nono.

2/ Golddiggerek: saját házad van? Hitelmentes? KÖLTÖZZÜNK ÖSSZE KÉT HÓNAP UTÁN!

3/ igénylenek: susogósnaci/foltospóló gyűrödten randira.

4/ “igen megbeszéltük hogy lassan haladunk, de igazán leszophatnál, ha már elhívtalak kávézni”.

5/ andrew tater…

És ezek még egészen moderáltak voltak online, az első kettő eljutott a harmadik randiig.

A legrosszabb viszont az a pasi volt, aki két gyerkőc apja. Nem, semmi bajom nincs elvált apákkal, amennyiben nem fafejek (inser sz) . Én pont a megmentő-komplexusom közepén voltam, plusz kentem vágtam a szülői jogokat (kemény válás után)

Be is mutatott a gyerkőcöknek egy hónap után. Az egész olyan gyorsan ment szarrá, hogy ihaj. A kölykök cuccerok voltam amúgy főztünk együtt etc.

Ez volt pénteken. Másnap hajnalban lelépett pecázni, és rám hagyta a gyerekeket.

Aztán a nagyobbik (11éves) elmesélt nekem dolgokat: hogy hónapok óta először töltött velük időt az apjuk, mert mindig a nagyi megy csak értük apáshétvégén, hogy apu kihagyott pár szülinapot… megkértem az exet hogy ugorjon már fel egy kávéra, és ossza meg a tapasztalatait.

Sokat megtudtam a pasasról, és nem voltam hajlandó kapcsolatban maradni vele.

Az exnejével azért összejártunk párszor.

De a lényeg: én felépítettem az életem kétszer, vérrel, verejtékkel, át nem aludt éjszakákkal, mire elértem azt, hogy jó életem legyen nekem és a lányaimnak. Olyan partnert nem engedek bele, aki csak rosszabbá tudja ezt tenni.