Az incelprobléma görbe tükör a romlott, elaljasodott társadalomnak?

#267 Az első és legnagyobb, elvbeli probléma az, hogy sosem határoztuk meg az ideális világ konkrét felépítését és működését a mindennapokban, a társadalmi szerepeket abban a rendszerben, ahol a feminizmus maximálisan érvényesül, és ahol eltűnnek a különbségek a nemek között. Rendben, egyenlőség, de mit szeretnének a nők? A hagyományos férfi szerepeket is ők fogják betölteni? Vagy tudomásul vesszük legalább a legalapvetőbb különbségeket, és az a cél, hogy a férfiak férfiként, a nők nőként érvényesüljenek? Ha igen, akkor mit jelent pontosan? Vagy ez opcionális? Esetleg a szabadság nevében a nők arra pályáznak, hogy a női nem legyen a társadalom csúcsán?

Nem tudjuk. Ami jelenleg zajlik, az zavaros ámokfutás, következetlen összevisszaság, egy olyan kaotikus állapot, amelyben a nők egyre inkább azt érzik hogy mindent megtehetnek, a férfiak pedig azt, hogy egyre kevesebbet, vagy gyakorlatilag már félnek akármit cselekedni. A feminizmus által megtolt és tovább radikalizált szenzációhajhász, túlpolitizált, őrjöngő vádaskodás korában a férfiak már azt sem tudják, hogy egy randin egyáltalán hogyan kéne viselkedni a nőkkel, de a nők számára is zavarosabb lett a helyzet.

[link]

Egyáltalán, ki kezdeményezze az ismerkedést? Ha továbbra is a férfiak, akkor miért a férfiak? A nők ugyanannyira kompetens, intelligens, magabiztos emberek, mint a férfiak, miért ne kezdeményezhetnének a nők ugyanannyi alkalommal, ahányszor a férfiak? Ki fizessen egy randin? 99 százalékban erre még mindig az a válasz, hogy a férfiak. Milyen racionális érvek szólnak amellett, hogy továbbra is a férfi fizessen, ha egyre közelítjük az egyenlő viszonyokat a nemek között, mind gazdasági, mind szociális státusz szempontjából?

Ezen kívül, hogyan fordulhatnak elő még mindig "férfi dolga", "nő dolga" frázisok ilyen gyakran, ha egyenrangú állampolgárok vagyunk, és gyakorlatilag lényegtelen, hogy férfiként vagy nőként teszek valamit?

Amíg ehhez hasonló kérdésekre nem tudjuk a választ, addig feminista, egyenlőségpárti nézőpontból éppúgy kritizálható lesz a rendszer, mint a legradikálisabb incelek szempontjából. Egy példa, feminista szociológus nő leírja részben ugyanazokat az érveket, tapasztalatokat, amiket én is leírtam, a nők következetlenségéről, az egyenlőség megspórolásáról és a képmutatásról a randizásban, kíváncsi leszek, hogy miért nincs igaza.

[link]

Továbbá amíg ehhez hasonló alapvető kérdésekre nem tudunk válaszolni, addig a nők akármit megtehetnek, és meg is fognak tenni. Visszaélnek a férfiak ösztöneivel, azzal, hogy a férfiak arányaiban sokkal inkább "rá vannak szorulva" a szexuális igényeik kielégítésére, mint a nők, és ennek megfizettetik az árát borsosan, élvezik, hogy ha semmit nem tesznek, még rondák is lehetnek, akkor is megszakadnak, megőrülnek értük a férfiasságuktól társadalmilag megfosztott, elkeseredett férfiak, akiket az ösztöneik továbbra sem hagynak nyugodni. Egy ilyen környezetben kiszámíthatatlanná válik a férfi; az érző ember, a korrekt, szolidáris társ mögött mindig ott lesz a tesztoszteronnal teli maszkulin gépezet, és a körülmények kérdése, hogy melyik kerül előtérbe. A nők pontosan tudják, hogy ez egy biológiai állandó, amit legfeljebb csillapítani vagy elnyomni lehet ideig-óráig, de kiirtani, megszüntetni nem, és ez a legfőbb oka annak, amiért egy 4/10-es nő ha semmit nem tesz, akkor is több szexpartnere és párkapcsolata is lehet 1-3 év alatt, mint egy 7/10-es férfinek egész életében. Egy 4/10-es nőért simán sorban állnak a reménytelenségbe taszított férfiak, a 7/10-es férfi pedig MÉG meg sem üti meg azt a szintet, amit az elszabadult, őrült irracionalitásba fordult női igények megkívánnak. A tetején mindegy, egy 10/10-es férfi így is úgy is aratni fog, végigmehet a kínálaton amennyiszer csak akar, csak közben a 4/10-es férfi még a szintjén lévő nővel sem jut el egy nyomorult randevúig, mert ha a top jópasi félévente megkívánja, a rondább nőnek az is bőven elég és azt állítja, hogy jobb, mint akár csak egy esélyt adni egy korrekt és kedves, de rondább férfinek, aki a "szintjén" lenne.

És mindig, minden esetben, minden "szinten" a 10/10-es férfi a mérce, a mihez képest és ha te 4/10-es férfiként elégedett is lennél magaddal, és azt mondanád, hogy boldogan tudnál élni egy 4/10-es nővel, akkor is megdögölhetsz, mert fasorban sem vagy a legjobbakhoz képest. Akkor rohadj meg és DOLGOZZ MAGADON, akkor majd évek múlva már minimálisan közelebb leszel a 10/10-hez, akkor majd nem fogunk mellé megalázni is, csak simán elzavarunk a francba. Esélyed akkor sem lesz, de erről most ne beszéljünk, te csak dolgozz magadon. Szintén azért van ez, mert még a 4/10-es nő is elérhetőnek érzi a legjobbakat is, és még csak nem is esélytelen. Sőt, még hihetetlen elvárásai is lehetnek, akkor sem lesz olyan helyzetben, mint aki papíron férfiként a sorstársa lenne. Megengedheti magának a nő mindezeket, és kvára visszaél ezekkel az előjogaival. Őrjítő az aránytalanság és különbség csak azért, mert valaki nő vagy férfi. Nemcsak eredmény-, esélyegyenlőség sincs, a lehető legtávolabb vagyunk tőle.

[link]

Minden probléma abból adódik, hogy nem tisztázottak a társadalmi szerepek, ezért vannak, akik azt mondják, hogy ennél még a 300 évvel ezelőtti állapotok is "jobbak" voltak, nem azért, mert egytől egyig nőgyűlölők, nem igaz. De legalább konzisztens, egyértelmű társadalom volt, és mindenki tudta a helyét. Ma épp az ellenkezője a helyzet, katasztrofális állapotok uralkodnak.

A többségnek nem lenne baja azzal, ha lenne egy normális, kiszámítható, feminista alapú társadalom, valódi egyenlőséggel, én ezt őszintén hiszem, nekem is rendben lenne. De akkor döntsük el, hogy mit akarunk, és lehessen látni, hogy van valami konkrét elgondolás, amire be lehet rendezkedni. Különben konstans alapok nélkül minden relativizálható lesz, minden előnyt, sőt, többletjogokat is lehet a szabadsággal, önrendelkezéssel, a jogfosztást, elnyomást, sima mindennapi szemétkedést pedig a "most már a nők irányítanak", "most egyenlítjük ki a viszonyokat" lózungokkal legitimálni, ellenvéleményeket is szabadon lehet elnyomni hímsoviniszta, nőgyűlölő címkékkel és megbélyegzéssel, és lehet arra számítani, hogy majd a liberális média, az elit hátszele elég lesz ahhoz, hogy mindezt meg is ússzuk, és mindezt egy olyan alaphelyzetben lehet megcsinálni, ahol a férfiak örökké elnyomó uralkodókként, a nők gyenge, sajnálandó áldozatokként vannak feltüntetve, a körülményektől, a változásoktól függetlenül. Ez is egy irány, csak marhára nem helyes.

Ha a nők többsége beáll a sorba, ahonnan hangosan üvöltözik, hogy "ne legyen nekünk róssz, le a gónósz patriarchátussal!!!44", az nem intellektuális teljesítmény, hanem egy vicc, egy nagy nulla. Nem lehet megspórolni az egyértelmű, komoly, konzisztens alapok lefektetését, de éppen ez történt, és ezért nem működik a rendszer, ezért nem elégedett egyik nem sem a kialakult helyzettel, ez a folyamatos, egyre eldurvuló konfliktus, és a tömeges sikertelenség alapja.