Az incelprobléma görbe tükör a romlott, elaljasodott társadalomnak?

#237 Teljesen jogosnak tartanám az összes kérdést egy igazságos világban. Így viszont vagy naivitás, vagy szándékos félreértésről van szó, de ettől még nekifuthatunk.

"Miért jöjjön össze veled egy nő, ha nem szimpatikus számára a jellemed?"

Ha nem szimpatikus neki a jellemem, akkor ne jöjjön össze velem. De ez aligha fog kiderülni, ha a külsőm miatt totálisan diszkriminálva vagyok, és nem kapok esélyt. Ez igaz az összes többi kérdésre is, tehát az én szempontomból (és itt nem én vagyok a lényeg, hanem hogy férfiak millióiról beszélünk, akiknek ez a realitásuk) a külső az egyetlen jogos szempont, de az abból adódó esélytelenségem is csak bizonyos körülmények következménye.

Arról - már ne haragudj - nem én tehetek, hogy a papíron az én szintemen lévő nővel is elhitették, hogy ő is keresse csak az irreális, tökéletes szépségideált, miközben ő maga ugyanolyan messze van tőle, mint én. Holott egy ilyen eltorzult értékrendek nélküli, kevésbé felszínes alternatív világban simán boldogan élhetnénk együtt. Helyette én vergődök magányosan, őt pedig rossz esetben sorozatosan megcsalják, jó esetben, ha szerencsés, akkor pedig egy nála jobban kinéző férfi mellett él valameddig - folyamatos megfelelési kényszerben, komplexusokkal, feszültségben.

Ez a realitás. És az, hogy az egyik oldalon a férfiak biológiailag úgy vannak kódolva, hogy nekik sokkal közelebb áll a létszükséglethez a szexualitás, mint a nőknek (tehát ez egy alapvető biológiai egyenlőtlenség), a másik oldalon pedig még egymillió elvárásnak is feleljen meg a férfi, hogy egyáltalán nő közelébe jusson, tehát mindkét oldalon a férfi a nettó vesztese a képletnek. Elhiszem, hogy ilyen körülmények között egyszerűbb a nőnek azt mondani, hogy inkább lesz egyedül, mint egy hozzám hasonlóval, csak szerintem tévedésben él. Azt pedig nem hiszem el, hogy egy nőt se tudnék boldoggá tenni én, vagy hasonló férfiak csak azért, mert nem vagyunk topmodell kinézetű jópasik, csak egyszerűen esélyt sem kapunk.

És egyébként én messze nem a legrondább vagyok, félreértés ne essék, tehát van aki nálam is rosszabb helyzetben van, pedig én is totál esélytelen voltam egész életemben. Úgy gondolom, hogy mindenkinek megvan a párja, de a mai korban a nők nagyon radiálisan elmentek a toxikus hipergámia irányába, és az elképzelt, sokszor irreális szintjük alatti férfiakról hallani sem akarnak.

#242 Nagyon manipulatív dolog ezt a nők teste felett való rendelkezésre lebutítani. Erről eddig szó sem volt, legalábbis én fel sem vetettem.