Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Az incelprobléma görbe tükör a romlott, elaljasodott társadalomnak?
Attól függetlenül is, hogy valaki incelként definiálja magát vagy sem (a negatív prekoncepciók miatt ettől talán szerencsésebb eltekinteni), elvitathatatlan, hogy rengeteg (és egyre több) sikertelen, tartósan magányos férfi van.
Ha egy társadalom valóban egyenlőségpárti és elvek szintjén és gyakorlatban is komolyan veszi a nemek közti egyenlőséget, akkor már magában ez a tény permanens közfelháborodást kellene, hogy előidézzen, hiszen a társkeresésben a férfiak ma már nem is alárendelt szerepben vannak, hanem gyakorlatilag mellékes, jelentéktelen, cselekvőképességüktől megfosztott tényezők. Milyen dolog az, hogy a nők egész nyugodtan 70 oldalas bevásárlólistákkal rohangálhatnak "elvárások, alapvetések" címszó alatt, a férfiaktól pedig az az egyetlen elfogadható magatartás, hogy mindezt teljesítsék, és ezen túl még mindig ott van a "mit tudsz ezeken túl nyújtani" kérdéskör, további végtelen számú, javarészt teljesíthetetlen elvárással.
És ugye itt is olyan férfiakról beszélünk már, akik egyáltalán eljutnak odáig, hogy akár csak egy nő is szóba álljon velük, kicsit előnytelenebb külsővel gyakorlatilag megölheti magát az ember, mert a magányon kívül sok minden nem vár rá. Felső középosztály alatt kb. szintén, mert a legtöbb nő ma már a gazdasági haszonszerzést látja az egyik, ha nem a legfontosabb szempontnak a párkapcsolatokban.
Könyveket lehetne írni arról, hogy mennyi probléma van az erkölcstől, moráltól megszabadult, ösztönállati szintre visszazüllött társadalom ámokfutásával a párkapcsolati piacon, és ennek csak az egyik következménye az incelprobléma, de mi kell ahhoz, hogy valódi változásokra esély nyíljon, és normalizálódjanak a nemek közötti viszonyok?
válasza:#110
Engem viszont érdekelne, hiszen azt írtad (ismeretlenül is), hogy ártok a társadalomnak, illetve hogy egy káros tendenciának vagyok a tagja, akárcsak rengeteg más ember.
Egy kávézóban ismerkedtem meg a párommal, nálam a belső szimpátia, a külső vonzalom, a közös hobbik/érdeklődések, a közös hosszútávú tervek és a nagyjából azonos élethelyzet voltak mindig is szempontok, de biztos bele tudsz majd ezek egyikébe kötni. XD
válasza:Kérdező, tulajdonképpen azt állítod, hogy mások adjanak le az igényeikből, hogy neked jobb legyen. Azaz más hozzon áldozatot a saját kárára azért, hogy neked jobb legyen.
Te összejönnél olyannal, aki kevésbé tetszik csak azért, hogy nekem jobb legyen? Mert most ezt várod el másoktól.
#111 Nem fogok ismeretlenül senkibe belekötni, én itt néhányakkal ellentétben nem szoktam ócsárolni idegeneket, hanem figyelek arra, hogy ahol lehet, ott csak általánosságban beszéljek dolgokról.
#112 Ez egy világnézeti, morális értékrendbeli kérdés. Ha a mértéktelen fogyasztásomnak és a teljesen feleslegesen magas igényeimnek az az ára, hogy Thaiföldön, Indonéziában és Indiában gyerekrabszolgák milliói szolgáljanak ki, akkor egyrészt rosszul érzem magam, másrészt igyekszem visszavenni a fogyasztásomat, és alternatív megoldásokat keresni, és antiglobalista kezdeményezéseket támogatni.
Ha nőként annyira irreális énképem, egóm lenne és ehhez hasonlóan olyan szinten irracionális igényeket támasztanék fedezet nélkül, hogy ezzel hozzájárulok férfiak bizonyos csoportjainak a tartós magányához, mentális leépüléséhez, esetleg öngyilkosságokhoz, akkor valószínűleg újragondolnék mindent, amit eddig gondoltam és tettem.
Én értem, hogy itt nyugaton már annyira elszakadtunk a valóságtól, hogy idegennek és nevetségesnek hangzik az, hogy leadni a mindenek felett álló Igényekből, de ha simán eltűnik a kollektivizmus, a lemondás, a szolidaritás, akkor előbb-utóbb a kapzsi nyugati ember saját magát is felzabálja majd, mert minden nap több kell majd, sosem kevesebb.
válasza:#113
Nem is várom, de te magad beszéltél itt egy káros tendenciákról és társadalmi szokásokról. Nos, mik ezek?
válasza:"Ha nőként annyira irreális énképem, egóm lenne és ehhez hasonlóan olyan szinten irracionális igényeket támasztanék fedezet nélkül"
De tekintve, hogy a legtöbb nő talál párt, így egyértelműen kijelenthető, hogy nem támasztanak irracionális igényeket. Ha ezt tennék, nem találnának párt.
válasza:Én mindentől függetlenül, ami eddig elhangzott, úgy gondolom, hogy az incelek helyzete egy elég összetett gond, ami közel sem ott gyökerezik, ahova szeretik ezt levezetni maguknak.
A gyerekek már nem tudnak együtt játszani, tevékenykedni. Mivel a szociális háló és ezzel együtt a kezdeti szociális készségek elmaradnak az egészségestől, minden későbbi szociális interakció kudarcos, vagy legalábbis nyögvenyelős lesz, így a szociális készségek, így a kommunikáció, a kezdeményezés, a kommunikációs helyzet irányítása, fenntartása, reakcióképesség és gyorsaság, alapvető normák is alulfejlettek. Márpedig a társadalmi érvényesülés alapja a kommunikáció lenne. És innentől bukik az egész.
Ebből lesznek a magányos felnőttek és ezen belül az incelek.
válasza:"Ha nőként annyira irreális énképem, egóm lenne és ehhez hasonlóan olyan szinten irracionális igényeket támasztanék fedezet nélkül, hogy ezzel hozzájárulok férfiak bizonyos csoportjainak a tartós magányához, mentális leépüléséhez, esetleg öngyilkosságokhoz, akkor valószínűleg újragondolnék mindent, amit eddig gondoltam és tettem."
Tegyük fel, hogy akkor megoldásként nem ismerkedem senkivel. Megszűnnek az elvárásaim, remeteként élek. Neked mitől lesz jobb?
válasza:116.
Mondjuk a kommunikáció erősen eltorzult lett. Sajnos a többség vagy nem tud, vagy túltolja (már-már ilyen rádiós műsorvezető szinten "ontja a poénokat" meg jópofáskodik állandóan). Ritka - pont ezért becsülendő - az arany középút.
válasza: válasza:119.
Ez igen, a bunkóság újabb mérföldkövét érted el. Csak így tovább.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!