Gáz, ha diplomásként nem jönnék össze egy diploma nélkülivel?

72, komolyan? Szenteste napján kommentelsz ide? Ennek semmi értelme?

Egyébként nem mindenki ünnepli a karácsonyt. ;)

#74

Jó'van na! Néha lehetek én is egy kicsit álszent!

Elolvasva a válaszokat én csak azt nem értem, h ha valakit frusztrál, h nincs diplomája és közben hangoztatja, hogy "mekis diploma" meg "diplomás borász", akkor miért nem tesz le ő is egyet a mondjuk a szabija alatt?

Úgyis olyan könnyű. És akkor ő is diplomás lenne.

Ez ugyanaz a vita, mint ami "egyel lejjebbi szinten" is megy, mármint amikor a prolik állítják, hogy minek érettségi, anélkül is lehet tök okos meg művelt valaki. Akkor miért nem teszi le az érettségit????

78as, azért, amiket írtam: Szülőket gondoz, ilyen olyan elhúzódó súlyos ügyei vannak, gyereket(vagy sérült gyereket) nevel, pszichés gondjai vannak, stb. Nálunk mióta betöltöttem a 20-at, egymást érik a "katasztrófák", amiknek a megoldásában segédkeznem kell, vagy pl nekem kell megoldanom. Egy része még a munkavállalást is ellehetetlenítette, és akkor szerelmi csalódás még csak nem is játszik közre. De mikor egyetemre jártam először és ejtett az első szerelmem, akkor hiába ültem bent, néztem előre, figyelni próbáltam, nem ment. Elolvastam 3x ugyanazt a halál egyszerű mondatot, és nem tudtam miről olvastam, azon kaptam magam, hogy rajta gondolkozom. Vagy beszéltek hozzám, gépiesen mondtam, hogy "aha", és nem tudtam, miről volt szó, még akkor sem, ha amúgy érdekelt a sztori, pl barátnőim pletykáltak valamit, teljesen kiesett, pedig alapvetően jó képességeim voltak mindig, és teljesen nullára estem vissza, nem fogott az agyam, csak a srác, amit mondott, ahogy nézett, hogy lehetne visszacsinálni, vissza kell-e csinálni, tudok-e így tovább élni stb.. ezek jártak a fejemben, mint valami hülyének. :D

Aki nyafog, hogy nincs diplomája(és magát is lenézi), de a büfészakosokat is, előbb-utóbb szerezni fog, csak legyen egyszer kiegyensúlyozott élete, én is most vagyok először úgy az elmúlt 10 évben, hogy végre minden oké, csak kisebb hétköznapi gondok vannak. Nem azért, mert olyan rohadt megerőltető(az enyém reál szak), hanem mert minden más "fontosabb" volt, nem tudtam figyelni, nem volt időm, kapacitásom, energiám, stabil pszichés állapotom. Egyik szaktársam régről szerencsétlen antidepresszánsokon élt és hullani kezdett a haja, pedig csak 19 volt, akkoriban olyan burokban éltem, hogy el sem tudtam képzelni, hogy vannak nehezebb életű emberek. Másik anyja alkesz volt, és dolgoznia kellett, hogy segítsen a rezsibe és otthon verekedtek a szintén felnőtt nővérével. Másik ugye kései gyerek, a leépült 60as szüleinek segített főzni, fürödni, akik már fejben sem voltak toppon, ugráltatták patyolattiszta lakásra és ordibáltak vele, férfi nem mehetett a közelébe, elszámoltatták az idejéről, meg is ütötték 19 évesen. Annyira sokfajta ember van, nagyon ritka, ha valaki a tudás hiánya miatt csúszik, a legtöbb ember élete tele van szívással. Akit ezektől meg tudnak kímélni, az elvégez egy szakot, vagy kevesebbet szívott a többieknél.