Nők kötnének ilyen alkut az ördöggel?

"Ha a szerelmed van az első helyen, akkor ezt az áldozatot meg tudod hozni.

Ha nem tudod meghozni, akkor nem szereted eléggé."

Ez továbbra sem szerelem. Maximum nedves álmokban, de a valóságban ezt inkább kiszolgáltatott, függő, vagy megszállott személyiség. Az első helyen igenis az egyénnek kell állnia. Ez nem azt jelenti, hogy nem tud kompromisszumot kötni, vagy ideiglenesen maga számára kedvezőtlen döntést hozni, ha a másik, akit szeret profitál belőle. De egy életen át nem lehet elnyomásban élni. Egyszerűen nem normális, önsanyargatás, és egyértelműen frusztrációhoz, boldogtalansághoz vezet.

Továbbra is azt érzem, hogy ezek a kommentelők sose voltak egészséges, hosszútávú kapcsolatban.

(*munkájához. Pardon, nem tudom, hogyan tudtam ly-vel leírni, nekem is fájt visszaolvasva 😅 )

"Nekem én vagyok a legfontosabb."

Itt az egó! Ezzel ki is mondtad minden hasonló gondolkodású nőtársad nevében. Ez k*rvára nem a társadról szól, hanem saját magadról!

Ha fontos lenne a másik, háttérbe tudnád szorítani az egódat, de ez az ami nem megy! Ezért nem tudsz valójában szeretni.

Neked az a szerencséd hogy van egy partnered az utazásban, de nem tudnál áldozatot hozni érte. Nem tudnád vállalni az ilyesfajta korlátozást, mert nem szereted őt annyira.

#102 nem én vagyok az a válaszoló aki azt írta, de osztom a véleményét. Simán otthagynék egy olyan barmot aki ilyen sz.r életre akarna kényszeríteni. Lehet hogy szeretem, de magamat jobban. Nem lennék hajlandó senki alá menni, soha.

(És még mielőtt jönne a macskásnénizés, most megyek férjhez másodszor és várom a második gyerekem. De nem olyanokat választottam egyik alkalommal sem akik ilyen megkeseredett görcsök hogy behúznának az árnyékba azért mert nem tudnak mit kezdeni a fényemmel. Már ha érted mit akarok ezzel mondani. Hasonló a hasonlóval. Nem kell búvalb.ott nyomorult, csak lehúzna.)

102: ha meg a másiknak fontos lennék én, akkor nem hozna olyan helyzetbe, hogy le kell mondjak valamiről örökre vagy nagyon hosszú ideig, ami nekem fontos. És megint nem arról beszélünk, ha törvényileg tiltva van, vagy ha érthető indokok miatt 1-2 évig.

Ez a csak akkor szeretem a másikat, ha belecsömörlök, olyan áldozatot hozok érte c. történet az ilyen filléres, borzalmas minőségi romantikus regényekben meg brazil szappanopoerákban van, a való életben nincs, mert egy egészséges kapcsolat olyanok között jön létre, akiknek közös a jövőképük. Attól, hogy a saját érdekeidet figyelmen kívül hagyod, hogy a másik elnyomjon, az nem a nagy szerelem jelképe, hanem hogy társfüggő és szolgalelkű vagy. Egy egészséges szerelem, ahol a másikat nem kényszerítjük arra, hogy a kedvenc kedvteléseiről mondjon le, is ugyanolyan jó szerelem.

Az meg, hogy a településen is lehet kirándulni... te sem voltál meg zsákfaluban, ahol egy kirándulóhely nincsen, és a földút a legizgalmasabb helyszín :D.

105

És miért vállalnék be korlátozást? Abban a tévképzetben élsz, hogy a szerelem kitart vagy 40-50 évig, bármilyen körülmények között és semmi másra nincs szükség a boldogsághoz. Ez nagyon nem igaz.

"Megtalálod az igaz szerelmed, 110%ig biztos lehetsz benne hogy ő az. Sose fog elhagyni. "

Az igen kevés, hogy sose fog elhagyni :D

105 ismétlem, számomra ez nem szerelem, hanem teljes elvakultság, alárendelődés esönfeladás. Ez az, ami végül romba dönti az embereket. Ettől válnak igazi felmosóronggyá, jellegtelen é, árnyékká mert ő bármit megtenne, mert bármit vállalna, mert csak. Jellemzően a semmiért egy manipulatív társ mellett. Aztán a 100. alkalom után, mikor megalkuszik, mikor magára erőlteti, amit a másik akar, akkor nem érti miért nyomorúságos az élete és miért depressziós.

De tegye, akinek erre van igénye.

Én boldog akarok lenni, ami nem megy, ha fel kell adnom mellette önmagam. És ez nem a konkrét utazásról szól.

Egyébként, 102, a párom pont nem utazgatós típus. Barátnőmmel és hugommal megyek jellemzően.