A szexuális újraelosztás elkerülhetetlen?

A modern társadalmi berendezkedés új kihívások elé állítja az emberiséget; ma, amikor már jól láthatóvá és érezhető vált a szexuális forradalom negatív oldala, felvetődik a kérdés: ha a tulajdon és a javak újraelosztása évtizedek óta bevett gyakorlat, akkor miért ne lehetne szexuális újraelosztásról beszélni?

A szabadság és az emberi jogok nevében nem lehet szisztematikusan tönkretenni komplett társadalmi csoportokat, ezért például - miközben a szabadságjogok önmagukban eltörölhetetlenek - az extrém nézeteket a szólásszabadság ellenére is szankcionálni kell, a szabad piac által létrejött monopóliumok visszaszorítása és kontrollálása pedig szintén egységes, jól felfogható társadalmi érdek, és így tovább.

Ha vannak - és elég nagy azoknak a száma, akik szerint vannak - káros trendek, többnyire elfogadott, de összességében destruktív szexuális preferenciák, párválasztási szokások, akkor bizony a szexuális szabadság sem kell, hogy totális és korlátok nélküli legyen, és ebbe a kérdésbe is bele kell nyúlni. Lehet, hogy például a hipergámia és a korlátlan promiszkuitás hosszú távon tönkreteszi a társadalmat.

Felvetődik a szexrobotok kérdése, a társkeresés szabályozása, mint megoldás, a monogámia, az erkölcs helyreállítása, valamint a társkeresésből kiszoruló tömegek integrálása.

Csak a félreértések elkerüléséért: Én nem vagyok incel, és ez a téma ma már messze túlmutat az incelkérdésen, nyugaton mainstream, mindennapi témáról van szó.

[link]

[link]