Mi a probléma azzal az ötlettel, hogy segítsünk idejutni nepáli/nigériai nőket, hogy kapcsolatba kerüljenek egyedülálló férfiakkal?

Én azok szoktam mosolyogni, mikor én csinálok hasonlót és ha keresek egy PhotoFeeleren minimum 7-es képet, akkor teljesen normális emberként vagyok képes funkcionálni. Egészen addig, amíg nem kéne személyesen találkozni és ki nem derülne, hogy nem én voltam.

Volt olyan, mikor én is elkövettem hasonló hibát és bekommenteltem valami durvát, hogy kiket kéne kiirtani és rámírt egy csaj privátban, aki hónapok óta gyakran lájkolgatta a kommentjeimet, hogy ezt nem várta tőlem, higgadjak le, ne haragudjak, hogy csak így rám ír, de régóta figyeli, hogy milyen értelmesen nyilvánulok meg és azt érzi rajtam, hogy kibillentem a lelki egyensúlyból. És hogy nem szokott férfiakra csak így ráírni, kezdeményezni, de ha gondolom megihatnánk egy teát mert ő nem kávézik vagy sétálhatnánk egyet Budapesten valahol, ha van párkapcsolatom, akkor tekintsem ezt az egészet tárgytalannak.

És olyan profil volt, ami biztosan nem kamu volt, nem szintén kamus netről lopott csajos képes.

De nyilván nem a külsőmmel van a baj... És nem az, hogy ocsmány lennék, csak nem vagyok benne a felső 20%-ban.

Itt is csak meg akarják magyarázni, hogy én tévedek.

#161: Nők között is vannak idióták. Bár igen nehezen hiszem, hogy az itteni tevékenységedet "értelmesnek" nyilvánítja bárki is.

"És nem az, hogy ocsmány lennék, csak nem vagyok benne a felső 20%-ban."

Ugye te sem gondolod komolyan, hogy csak a felső 20%-nak van párja? Erre igen nehét ráhúzni az "értelmes" jelzőt.

"Ugye te sem gondolod komolyan, hogy csak a felső 20%-nak van párja? Erre igen nehét ráhúzni az "értelmes" jelzőt."

Ugye nem gondolod, hogy minden párkapcsolat boldog és örömteli?

Így van, 20%-nál kevesebb, de a vonzalmi 20%-ban benne vannak azok a férfiak is, akik nem akarnak megállapodni.

Egyébként nem incel-mánia, hanem Pareto-elvnek hívják és számos tudományterületen használják, kutatják, mint a fraktálokat is a geometriában.

Ha megfelelően értelmezed, hogy társadalomtudományról van szó, tehát nem tizedesjegy pontosságú valamiről van szó és képes vagy kontextusba is helyezni (például közöttük: https://www.youtube.com/watch?v=rewx7behSUk ) teljesen mást jelentett a felső 20%, mint Budapesten 2022-ben.

És megint mást jelent Hollywoodban.

Mint a sportban. Lehetsz úgy megyei vagy akár országos bajnok, hogy az olimpián esélyed sincs. Ha megelégedsz a szinteddel, boldog is lehetsz és érezheted magad valakinek.

De lehetsz úgy megyei bajnok, hogy olimpiai aranyérmes lehetnél, de te lusta vagy fejlődni, mert bőven megfelel a helyi kiskirályság.

Ahogy anyagi téren, itt is mindig van hova fejlődni, kérdés, hogy az a szint már mennyit tesz hozzá az életedhez és mennyire versengés-jellegű.

Ahogy a Forbes milliárdosoknál sincs már jelentősége a pénznek, inkább "virtuális f*szméregetéssé" válik, az éhező-nyomorgó meg "prostituálódik" az utcaseprő munkával, amit muszájból végez el, hogy "majd lesz valahogy, mégis lesz egy kis pénzem, most ez a legfontosabb".

Az első túl sznobbá válik, a második pedig mentális vagy fizikális kényszer hatása alatt van még ha közvetett kényszer is.

A kettő között felfelé haladva teljesedik ki a valódi személyiség, míg nem eljutsz arra a pontra, hogy nem a szükségleteid határozzák meg a pillanatnyi vágyaidat, hanem a vágyaid határozzák meg a hosszútávú szükségleteidet, igényeidet.

Ez mindig is így volt, csak túl globálissá vált a világ, az internet miatt pedig minden valós időben történik. Ez pedig az egész világot belerakta "kényszerből" egy közös, globális olimpiai versenyszámba.

Mindkét nemet, csak ami a férfiak esetén üres vágyakozás (ami gazdasági oldalon megfelel annak, hogy sokkal többen vágyakoznak lottó ötösről, Ferrariról meg luxuséletről, mint ahányan esélyük van eljutni oda, ugyanakkor aki megtehetné az meg már pont azért nem akarja, mert pazarlásnak látja annyit adni egy kocsiért, egy szint után meg már megint azért veszi meg, mert így leírhatja az adóból).

A nők esetén pedig realitással kevert illúzió, mert még matematikailag is a nők 4/5-ödének nem jutna a vágyott férfiak közül, ha mindenki párba rendeződne.

De az alkalmi dugások, az ígérgetések, az esküdözés, hogy megváltoznak, a bocsánatkérés, hogy tanultak a hibájukból és tényleg ő az igazi, hosszú éveket vesznek el a nők életéből, akik ez alatt frusztrálódnak és minden egyes példa, amit látnak, hogy az ismerősük boldog egy ilyen kapcsolatban azt megerősítésnek veszik, hogy nekik is jár, nem lehetnek ennyire rossz nők, hogy nekik nem jön össze egy ilyen pasi.

És ehhez még add hozzá a szintén mindenhol létező Facebook-hatást, hogy kifelé mindenki csak a sikereit, a jót és a szépet mutatja. Rengeteg olyan Facebook profilt mutathatnék, ahol látszólag boldogok és nagyon szeretik egymást és minden képen bújnak egymásba, közben meg a csajt a haverom dugta vagy dugja és esetleg még ma is aktív valamelyik társkeresőn.

Vagy fordítva ugyanez, mikor haverom jön össze egy csajjal, pózolnak Facebookon, hogy jujj de nagy a szerelem, mi meg röhögünk a haver rémült tekintetén, amit próbál leplezni a nyolcvanadik szelfin, hogy "Csak nehogy valamelyik csaj megsejtse és jelenetet rendezzen, akikkel szintén kavarok."

Úgyhogy jóval kevesebb ember van, aki valóban BOLDOG kapcsolatban él, mint a felső 20%, de nekik meglenne a lehetőségük, ha a jellemük normális lenne.

Ahogy jóval kevesebb ember tudna mellényzsebből kifizetni egy prémium autót, ha totálkárosra törné, mint ahányan azzal pózolnak, mégis a teljes populációhoz képest azok aránya is kevés, akik csak lízingelve vagy bérelve vagiznak vele.

De ezen nem változtat az, hogy egy átlagos, esetleg használt autó az emberek többsége szemében olyan "meh" érzést kelt és a prémium autóra vágynának. Még az is, akinek jogsija sincs.

A média és a marketing kialakította az emberek igényszintjét, amit nem ők maguk alakítottak ki a saját szintjük alapján. Sőt, egyenesen kikérik maguknak a saját szintet, hiszen ha a csövesnek jár, akkor nekik is jár. A jár lett az új vezényszó. Mert megérdemlem...

Szóval nem tudom sajnálni azt a férfit sem, aki Molnár Krisztán külsővel Palvin Barbira vágyik. De ő semmit nem tesz hozzá vagy vesz el az én életemből, egyedül fog magányosan meghalni és recskázni otthon.

De az a nő, aki nem adja fel, hogy szintjén felüli pasival jön össze vagy megjavítja a rosszfiút az zavar, mert még ha nem is jövök be ennek a nőnek, akkor is egy ilyen nő ugyanúgy megérdemelné a boldogságot, mint egy olyan srác (aki KÜLSŐRE az esete és személyiségileg is passzolnak) aki emiatt nem tud vele összejönni, mert a nő egy szemét mellett szenved.

Így a nő is frusztrálódik és egyre nagyobb lelki sérüléseket fog szerezni, a normális férfi is magányos lesz és frusztrált és a szingli férfiaknak meg egyre nagyobb kiéhezett férfitömeg lesz a konkurenciája, akik egyre jobban leépülnek, miközben a férfiak felső szűk köre évekig, évtizedekig élvezi a kiemelt pozícióját, hogy a beléjük zúgott nők gyanútlanul, vakon bíznak bennük meg hiszik el a sokadik hazugságukat is. Eközben pedig sodródnak bele a vesztükbe, házasság, lakáshitel, gyerek és utána már szabadulni sem tudnának, ha rájönnek, hogy hibáztak sem.

Ez pedig egymásnak ugrasztja a két nemet, mi ellenségeskedünk egymással, miközben a média és a marketing röhög a markába, hogy sikerült a vágtázó ló elé répát lógatni:

[link]

Küzdj az álmaidért, ha elég gyorsan futsz, elérheted még halálod előtt.

"Nyilván sok nővel ez lesz egyébként, mivel versenyképesebbek a feminista magyar nőknél a munkaerőpiacon is."

Na ebben nagyon tévedsz kérdező. Nem az tesz versenyképessé valakit, hogy képes (hajlandó) fáradhatatlanul robotolni a gyárban vagy túrni a földet, hanem a képzettség tesz versenyképessé egy gazdaságot. Az az ország lesz versenyképesebb, ahol a társadalom korszerű, versenyképes, színvonalas oktatást kap és innovatív lesz. Ez pedig nyilván nem egy harmadik világbeli ország lesz egy Közép-kelet európaival szemben, ahol az oktatás messze nem olyan színvonalú, mint a nyugati országokban, ahová ráadásul be is vándorol a képzett munkaerő, hogy korszerű tudást és annak megfelelő jövedelmet kaphasson.

Kicsit talán kacskaringósan fogalmaztam meg, de a lényeg remélem átjött:

versenyképesség = korszerű tudás, innováció, vállalkozói kedv. Nagyjából. Ha elmész például Londonba, látni fogod, hogy szinte minden harmadik autón cégnév szerepel, vagyis rengeteg vállalkozás működik a városban. Vagyis a társadalom innovatív és vállalkozó szellemű. De mindenképp a tudásban rejlik a versenyképesség, nem abban, hogy valaki hajlandó betanított munkán robotolni akár egész nap. Nem lenézve ezzel a betanított munkaerőt.

Nézd kérdező: társadalmi-politikai változásokat csakis tömeggel, még inkább társadalmi többséggel lehetne beindítani. Az incelek és te magad is azt állítod, hogy az incel probléma egy fontos társadalmi probléma. Igen ám, de ezt senki nem látja. Amíg ezt nem hozzátok az emberek tudtára tömegével, nem fogtok össze ezen ügy érdekében, addig az ég egy adta világon semmi nem fog történni.

Ha ilyesmikről kezdenél beszélni az utca emberének, csak nevetne egy jót vagy bolondnak nézne. Ha viszont valóban egy kritikus tömeg problémája ez, akkor annak a kritikus tömegnek meg kéne mutatnia magát, és szép lassan hozzászoktatni a társadalmat ehhez az abszolút szokatlan dologhoz, amit "incel problémának" hívnak. Mert először mindenki csak lesne, honnan veszik ezt a sok sületlenséget. Ha viszont egy kritikus tömeg beszélne NYÍLTAN erről a problémáról, és már a sajtó is felfigyelne rá, onnantól már lehetne társadalmi változásokról beszélni.

Ezeket azért tartsd szem előtt. De vélelmezem, te is tisztában vagy mindezzel.